Szenttamásra került a harmadik díj
A Moravicai Értelmiségi Fórum tizenkettedik alkalommal rendezte meg az emlékestet Papp Dániel Ómoraviczán született író emlékének tisztelegve. Ennek alkalmából az idén is megjelent a képzőművészeti, valamint a fogalmazás- és esszéíró pályázat.
A szenttamási Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskolából több tanuló (Barna Levente és Gál Sarolta) is szorgalmasan dolgozott, és szép irodalmi munkákat adott át, amelyeket eljuttattak a pályázati bizottsághoz. Az idei évben Bakos Dorina VII2 osztályos tanuló tűnt ki, és A bácskai föld illata című munkájával szerezte meg az 7-8. osztályosok korcsoportjában a harmadik helyet helyet (felkészítője Gluvakov Lenke magyar tanár).
A folytatásban Dorina díjazott mukája olvasható.
A bácskai föld illata
Több szempontból is szerencsésnek mondhatom magam. Ebben az erősít meg legjobban, amikor teli tüdővel beszippanthatom a bácskai föld nyújtotta biztonságérzetet.
Szeretem Szenttamást, az otthonomat, ezt a délvidéki kicsi falut, a házam, ahonnan ha kilépek, megcsodálhatom a végtelenbe nyúló búzatáblákat. Ilyenkor eszembe jut nagyszüleim tanyája, ahová ha kimentem, mindig magával ragadott a táj nyújtotta szabadság, a végtelen rónák gyönyörű látványa. A felgyorsult változó világban azok a pillanatok egyre értékesebbek számomra különösen most, hogy apukám jobb megélhetés reményében elszakadt Bácskától. Sok kérdés kavarog a fejemben, és felteszem magamban, hogy apának hiányzik-e ez az itthoni illat, szellő, eső, por, amit ez a táj nyújt nekünk. Érzi-e a biztonságot ott, ahol dolgozik? Azon is elgondolkodom, hogy egyáltalán, hogy képes élni úgy, hogy mindezt évente párszor láthatja, érezheti. Biztos vagyok benne, hogy nagyon hiányzik neki, és alig várja, hogy ideje legyen hazatérni, kivonulni a csendes tanyára, érezni a nagyi kemencés kenyerének illatát majd finom ízét, és látni nagyapa reszkető kezét, amint felvágja a ropogós cipót. Igen, a keze. Bácskai föld formálta az ő kezét is, ahogy nagyon sok másét is. Nincs ez máshol. Máshol nem ilyenek sem az ízek, sem az illatok. Egy érdekes dolog történt legutóbb, mikor apa itt járt. Megsérült a kezem, be volt kötve. Megkérdezte, hogy talán kukoricát fosztottam, attól sérült-e. Jót nevettünk és felidéztük, hogy utoljára hogyan is zajlott a törés, a rakodás a szorgoskodás.
Láttam apa arcán, hogy az emlékek visszatértével megváltozott. Belegondolt valamibe. Talán emlékei között előbukkant a bácskai föld és az otthon illata is, amit mára a sors a beton és járművek szagára cserélt neki. Nem kérdeztem semmi. Tudom, hiányzik neki az otthon.
Bakos Dorina
Jovan Jovanovic Zmaj Általános Iskola VII.2,
Szenttamás
