Hírek

Szenttamás.rs

 

 

SZENTTAMÁS:

Működik a távoktatás (5. rész.)

 

Szerbiában az általános és középiskolások számára a távoktatás a közszolgálati televízió segítségével március 17-én kezdődött. A tanítást több tévécsatorna közvetíti, segítségül pedig a digitális tankönyveket használják.

Kérdésünkre, hogy mennyire volt nehéz a távoktatásra való átállás Szenttamáson, milyen nehézségekbe ütköztek a tanárok és a diákok, a Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola tanítóit, illetve tanárait kérdeztük.

Süge Zsolt hitoktató elmondta, a távoktatás második hetén is túl vannak, és lassan rendeződni látszanak az eleinte kaotikusnak tűnő dolgok.

− Az én tantárgyam, a hittan szempontjából különösen is fontos a közösségi lét, hiszen Jézus is erre tanít, ő is közösségben volt az apostolokkal, az Egyház is a Krisztusban hívők közösségét képezi és végső soron Isten is az embert közösségi lénynek teremtette („Nem jó az embernek egyedül lennie...”) – és ez az, ami nekem az utóbbi két hétben nagyon hiányzik – hogy közösségben legyek a diákjaimmal! A távoktatás nem pótolhatja az élőszavas hittanórákat, nem pótolhatja a közösségi életet, ez számomra teljesen nyilvánvaló. Ám a helyzet rendkívül komoly, és érthető, hogy a jelen körülmények között az egyetlen kapcsolattartás a hittanosaimmal a digitális, internetes felületeken keresztül valósulhat meg – természetesen igyekszem minél jobban ki is használni ezeket a lehetőségeket, de azt az olvasók is nagyon jól tudják, hogy több családban nem hogy internet, de még számítógép sincs. Tehát a kommunikáció, a különböző feladatok elküldése, elvégzése az ilyen esetekben meglehetősen nehézkes és körülményes, de hála Istennek, a tanulók többsége rendelkezik valamilyen fajta internet hozzáféréssel és akár több eszközzel is, így több-kevesebb lelkesedéssel el tudják végezni a feladatokat – de hát az iskolában is vannak lustább és szorgalmasabb tanulók is. Az első hét számomra rendkívül nehéz volt, mert a tanítás, a diákokkal való kapcsolattartás mellett a saját gyermekeinknek is segítenünk kellett az átállásban. Gyorsan belerázódtak, viszont eléggé kaotikus volt két különböző évfolyam több tévécsatornán, sokszor egy időben sugárzott oktatási műsorait követni, magyarázatokkal kiegészíteni az arra szoruló részeket, házi feladatokat beküldeni stb. Ez a második hétre már kialakult, letisztult, és a diákokkal is halad a munka. Mivel minden évfolyamon tanítok, el szerettem volna kerülni azt, hogy különböző csoportokban dolgozzunk, hiszen nagyon nehéz lenne követni ezeket, és minden információval, kérdéssel naprakésznek lenni minden évfolyamon, ezért egy átláthatóbb, szervezettebb megoldást választottam. Virtuális hittantermeket, osztálycsoportokat hoztam létre minden évfolyamon, de egy központosított felületen. Szépen kialakultak a csoportok, lehetőségem van információkat, feladatokat, játékokat, videókat, történeteket és számos más tartalmat is elküldeni, megosztani az osztályokban, a gyerekeknek, a feladatokat akár határidőre szabhatom, és központosítva láthatom a beérkező munkákat, feladatokat. Teljesen más helyzetben vagyok, mint például egy osztálytanító, aki csak egy adott osztállyal dolgozik és csak velük kommunikál, mivel minden évfolyamon tanítok, ezért nekem a megfelelő felület kiválasztása, vagyis az átláthatóság, a szervezettség kulcskérdések voltak. Mostanra már egész jól működnek a dolgok, bár nehéz lesz a húsvéti hittanos előkészületeket élőszavas órák nélkül tartani – sok mindent el szeretnék mondani, meg szeretnék mutatni a gyerekeknek, de túlságosan nem is terhelhetem le őket. Ráadásul szentmisék sincsenek, az első gyónást, elsőáldozást és a bérmálást is érthetően halasztjuk – nagyon furcsa lesz így ünnepelni, egyházunk legnagyobb ünnepét. De erre is már találtam átmeneti megoldást, az alsósoknak gyerekmisét, a felsősöknek pedig ifimisét közvetítenek vasárnaponként élőben az interneten. Kértem, és ezúton is kérem a hittanosaimat, sőt a szüleiket, családokat is, hogy kapcsolódjanak be ezekbe az alkalmakba, hogy legalább ilyen módon lélekben együtt lehessünk, együtt imádkozhassunk – hiszen a helyzetre való tekintettel úgy tűnik, hogy az imára, a Jó Isten szeretetére és irgalmára talán nagyobb szükségünk van, mint valaha.

 

 

szenttamas.rs