Tribünt tartott a BAK
Én nem vagyok kóbor kutya, hanem gazdátlan elnevezéssel nyilvános tribünt szervezett a szenttamási BAK Állatvédő Egyesület szombaton, február 6-án a Zsebszínházban. Az érdeklődők a tribün bevezetőjeként több (igen megrázó) videofelvételt láthattak a kóbor kutyákról, azok sorsáról, majd pedig a szenttamási helyzetet elemezték. Valamennyien egyetértettek abban, hogy a községben sürgősen létre kell hozni egy menhelyet a kóbor kutyák és macskák begyűjtésére, továbbá megoldani annak pénzelését.
Svetlana Djordjin a Bak Állatvédő Egyesület elnöke elmondta, kellemesen meglepődött, amikor látta, hogy a téma hatalmas érdeklődést váltott ki a polgárok körében, és sokan eljöttek a tribünre: − Szemmel láthatólag érdekli az embereket a téma, ami valóban egy nagy, mindmáig meg nem oldott probléma a községben. Nekünk, akik szerettjük az állatokat, és azoknak, akik kevésbé szeretik őket, közös érdekünk, hogy ezt minél előbb megoldjuk. Szándékosan adtam a tribünnek ezt az elnevezést, mert a „kóbor” mint fogalom az állatok esetében nem létezik, ugyanis őket valaki elhagyta, vagy egyszerűen kicsapta az utcára – magyarázta az egyesület elnöke. Mint mondta, gorombán ugyan, de párhuzamot lehet vonni a hajléktalanok és a kóbor állatok között, hiszen egyikük sem véletlenül került az utcára, hanem valaki(k) vagy valami erre rákényszerítette őket. Egyszerűen a szegénység, a nyomor, vagy éppen valamilyen csőd miatt az ember élete tönkremegy, és az utcára kerül, ahol máról holnapra él, azt eszik amit talál, vagy mások adnak neki. Senki sem születik hajléktalannak, és senki sem választja ezt saját magának, hanem rákényszerül vagy rákényszerítik az ilyen életre. A kóbor állatok esetében ugyanez a helyzet.
− A törvény kimondja, hogy minden község, amelynek gondja van a kóbor kutyákkal és macskákkal, köteles kiépíteni egy állatmenhelyet, vagyis befogadóállomást. Pontosan meg van határozva, hogy ez hogyan néz ki, és mi mindent kell tartalmaznia a felszereltséget illetően. Ez irányba meg is történtek az első lépések, azonban egyelőre nem tudni, milyen okból, az egész folyamat leállt – mutatott ár az egyesület elnöke. A kérdésre, hogy a kinek a hatáskörébe tartozik az állatmenhely kiépítése, illetve a kóbor kutyák begyűjtése, elmondta, hogy az önkormányzat ezt a hatáskört átruházta a kommunális közvállalatra. Viszont a vállalatnak a probléma megoldásához egyik feltétele sincs meg. Nincs megfelelő telek, nem biztosított az anyagi fedezet, nincs megfelelő felszerelésük a kóbor állatok begyűjtéséhez és szállításához, egyszóval semmi olyan dolog nem biztosított, amit a törvény előír.
− Községünkben a kóbor kutyák begyűjtését először egy temerini, majd egy verbászi vállalkozás végezte, azonban mivel már egy ideje „telt ház” van a menhelyeken, így nem jönnek. A másik nem kevésbé fontos dolog az, hogy például a verbászi befogadóállomás kutyánként 7000 dinárt fizettet meg a községgel, ami egyáltalán nem csekély összeg. Miért nem lépünk olyan irányban, hogy ez a pénz a községben maradjon? – tette fel a kérdést Svetlana. Szerinte ezért az összegért mi is be tudnánk gyűjteni a kóbor állatokat, csak először ki kell(ene) építeni a menhelyet. Nem beszélve arról a pénzről, amit a kóbor kutyák általi harapást követően fizet a község.
− Az emberi felelőtlenségről most csak annyit, hogy nem ismer határokat. Az Újvidéken chippelt ebeket például a Fruška gora erdejében vagy az Újvidék‒Belgrád melletti autópályán hagyják felelőtlen gazdáik. Nádalján több Újvidéken chippelt kutyát találtunk. Ez annyit jelent, hogy a gazdi egyszerűen megunja kedvencét, egy távolabbi pontra szállítja, és szélnek ereszti. Egyesületünk szerint a megelőzésre kellene inkább nagyobb hangsúlyt fektetni. Konkrétan: minden állatot először nyilvántartásba kell venni, és ellátni a megfelelő chippel. Így miután az utcán elfogunk egy kóbor kutyát, azonnal tudni fogjuk, ki a gazdája, és onnantól annak kell viselni a következményeket. Ez viszont oda vezet, hogy a kedvenccel járó költségeket már nem a község, azaz az adófizető polgárok, hanem a tulajdonos fedezi, ami által kialakul egy bizonyos felelősségérzet is, hiszen az utcán csatangoló kutya előidézhet pl. egy közlekedési balesetet vagy megharaphat valakit – magyarázta az egyesület elnöke. Hozzátette, a begyűjtött állatokat a csipelést követően megfelelő védőltással kell ellátni, majd megfelelő módon fertőtleníteni és végül ivartalanítani. Amíg az állat nem talál befogadó családot, addig a menhelyen tartózkodik, ahol számára biztosítottak a feltételek: − Biztos vagyok abban, hogy a községben anyagilag megoldható egy állatmenhely kiépítése – mondta végezetül Svetlana Djordjin.
Az, hogy a község egyik égető problémája milyen irányba mozdul el, bizunk benne, hamarosan kiderül. A kérdés megoldásának kulcsa ugyanis a községi képviselők kezében van.
Paraczky László (Fotók: P. L. , A.Š)
