Egy horvátországi származású, Szerbiából kivándorolt, Németországban élő tanár,
feleség, anya (és még egy tucat női szerep, s a sorrend is felcserélhető)
naplója a Szenttamás.rs portálon
45/1. rész
Házimunka gyerekeknek
Amikor a gyermekeinket elárasztjuk játékokkal, ők folyton a nyakunkban vannak, és ott tevékenykednek, ahol mi vagyunk. Aztán elkezdik kiszedni a mosógépből a ruhákat, beleteszik a szennyest, és be is szeretnék indítani a gépet. Amikor főzünk, burgonyát akarnak hámozni. Segíteni akarnak, de minket feltartanak, viszont örülnek, ha ott lehetnek, és néhány dolgot megcsinálhatnak helyettünk. Miért ne segíthetnének? Sok blogon találunk feladatkártyákat gyerekeknek a koruknak megfelelő házi munkával. Ha már vannak ilyen kártyák, akkor nincs más hátra, mint utánanézni, hogy csináljuk, és belevágni. Nekünk könnyebb lesz, amikor megtanulják, nekik pedig öröm, ha segíthetnek.
Nem kell a legnehezebb dolgokra gondolni, inkább csak apróságokra, amelyeket mi lehet, hogy nem is szeretünk elvégezni, sőt időpazarlásnak tartjuk, ők viszont elszórakoznak velük.
A házi munka az életünk része, a gyerekek pedig, ha azt látják, hogy anya csinál mindent, és nem is engedjük, hogy segítsenek, akkor azt fogják megtanulni, hogy semmit sem kell csinálniuk. Ez semmiképp sem jó, hiszen én is egy voltam az olyanok közül, akiknek semmi dolguk sem volt, csak tanulni, aztán egész délután a könyvek fölött ültem, tanultam is, hiszen kitűnő tanuló voltam, de gyorsabban is megcsinálhattam volna a leckét. Ennek a levét akkor ittam meg, amikor édesanyám meghalt, és a nyakamba szakadt minden: mosás, főzés, takarítás az egyetem mellett. A mosógépet sem tudtam beindítani, főzni pedig végleg nem tudtam. De mennyivel egyszerűbb lett volna édesanyám élete is, ha azt mondta volna, hogy indítsam be a mosógépet, vagy válogassam ki a ruhákat? Sokkal egyszerűbb, és az enyém is, hiszen lett volna már gyakorlatom sok mindenben, de én csak tanulni tudtam.
A gyermekeim viszont szívesen segítenek, és most vezettem be egy új feladatrendszert, hiszen eddig csak néha voltak feladataik: ruhák kiszedése a mosógépből és az asztal megterítése. Egyszerűen beírtam a Google-be, hogy „free printable chores for kids” (ingyenesen nyomtatható házi munka gyerekeknek), találtam képeket, kinyomtattam, lamináltam és kész is van (keményebb papírra akár mi is megrajzolhatjuk ezeket). A gyerekeimnek minden nap van feladatuk, amelyet, ha elvégeznek, jutalomkártyákat kapnak, és hétvégén pedig pénzt kapnak a mindennapi feladataikért. Napi 20 centet, azaz heti egy eurót terveztem nekik adni. Mindenki a lehetőségeihez mérten határozza meg az összeget, amely ne legyen túl nagy, mert a gyerekek az aprópénznek is örülnek, és meg kell tanulniuk a keveset is értékelni. Ezen felül pedig jó viselkedésért is kapnak méhecskés kártyákat, amelyeket különböző jutalmakra cserélhetnek: vagy egy új könyvre, vagy pedig együtt készítünk mézes finomságot (minden második héten készítünk édességet, ezért ez különleges lesz számukra). Kiválogattam a kártyák közül azokat, amelyek feleslegesek, például a kutya vagy a macska etetése, mivel nincsenek házi állataink, és azokat, amelyekhez még kicsik a gyerekeink. A képen csak azok a kártyák láthatóak, amelyeket használunk. A többit eltettem későbbre. A napi feladatok kártyáit kis dobozokba teszem mindkét gyermek számára, és amikor hazaérnek az óvodából, kiveszik őket, elvégzik a feladatukat, mire én elkészítem az ebédet. Naponta 5‒10 percet vesz igénybe a házimunka számukra, és hatalmas sikerélményt biztosít, amikor elvégzik a rájuk bízott feladatot.
Nem régen láttam egy cikket, amely szerint nem kell a gyermekeket házimunka végzésre kényszeríteni. A címet megemlítettem a férjemnek, akinek a következő mondatából azonnal világossá vált, miért is nem akartam én azt a cikket elolvasni: „És mi van, ha örömmel csinálják?!” Igen, az öröm! Miért ne csinálhatnák örömmel, amit el kell végezniük? Mondjuk, nem hallottam még olyan babáról, aki 10 hónaposan azért szedi ki a ruhákat a mosógépből, mert rákényszerítik. Önök hallottak már ilyet? Ha pedig már csinálja, akkor hadd élvezze, hogy segít, ő a mi nagy segítségünk, és nélküle még a ruhákat sem tudjuk kiszedni, a teregetésről nem is beszélve! Ha pedig még tanulhatnak is a jó munkavégzés jutalmaként, főnyereményként élik meg a házi munkát, és valójában 2-3 percüket rabolta csak el.
A gyerekeim reggeli feladatai például az öltözködés, bár Katának még kell egy kis segítség, a beágyazás, majd pedig a mosogatógép kiürítése. Ezek után megisszák a tejet, majd ha hétköznap van, húzzák a cipőt, kabátot, és indulunk az oviba, hétvégén pedig mehetnek játszani. Az öltözködésért és beágyazásért természetesen nem jár jutalom. Ha napközben ruhát mosok, akkor kiszedik azt, evés előtt pedig megterítik az asztalt, és közben tanulják, hogy melyik a jobb és bal oldal, és mit hova helyezünk az asztalon. Este összeszedik a játékokat, általában segítséggel, de néha egyedül is megbirkóznak a feladattal, majd tudják, hogy eljött a fürdés és az alvás ideje. Apróságok ezek, de az a fontos, hogy ők is részt vegyenek a család mindennapi feladatainak elvégzésében. Igaz, hogy én sokkal gyorsabban elvégzem ezeket a dolgokat, de idővel megtérül a belefektetett munka, mert több időm jut majd arra, hogy a házi feladatukban segítsek, amikor iskolába járnak majd. Véleményem szerint megéri most időt szánni arra, hogy megtanuljanak segíteni nekem.
A szerénység
Az, hogy mit várnak el tőlünk és mit várunk el mi magunktól, sok mindentől függ. Sokan azt szeretnék, hogy ne merjünk igazán örülni a sikereinknek, nehogy ők rosszul érezzék magukat. Ne merjünk álmodni, és ne merjünk tenni se az álmainkért, hiszen akkor már kilógunk a sorból.
Te mersz álmodni? Szeretnél valamit elérni? Szeretnél sikeres lenni? Boldog életre vágysz, sikeres karrierre? Harmonikus családi életre? Mire vársz? Félsz? Megéri félni, rettegni a változástól, tűrni a biztos rosszat, a kevésbé jót az ismeretlentől való félelem miatt? Ha nem vagy megelégedve az életeddel, helyzeteddel, érzelmeiddel, bármivel, képzeld el, mi lenne, ha... Mi lenne, ha minden úgy lenne, ahogy szeretnéd? Mi lenne, ha boldog lennél? Mi lenne, ha minden álmod valóra válna?
Megéri szerénynek lenni? Azt mondani, hogy „jaj, hát nem is nagy dolog”, miközben azt várod, hogy körbeugráljanak és csodáljanak. Ha nem tartod fontosnak, amit tettél, ha nem fogadod el a dicséretet, akkor nem is fogják szívesen adni. Ha visszautasítod a dicséretet, egy idő múlva kapni sem fogod. Megéri szerénynek lenni, vagy annak látszódni, miközben azt várjuk, hogy meggyőzzenek róla, nagy dolgot tettünk? Szerénység ez, vagy álszerénység?
Amikor azt mondták nekem, hogy a tanári munka alázat és szolgálat, nem értettem, miért vélekednek ennyire lekicsinylően róla. Véleményem szerint a tanári munka ugyanúgy, mint szülőnek lenni, óriási feladat, és fantasztikus dolog. A tanárok és a szülők nevelik fel a jövő generációit, a jövő tudósait, orvosait, földműveseit, szakácsait, útkarbantartóit, tanárait, dolgozóit, mindent, ami a jövőt jelenti. Tényleg szerénynek kell lennie annak, aki felnevel egy vagy több embert?
Inkább legyünk büszkék a munkánk eredményére, arra, amit teszünk, hiszen minden eredmény eredmény, és a miénk. A legapróbb is, hiszen valahol el kell kezdeni.
Házi majonéz
A heti recept pedig a házi majonéz. Gyorsan elkészül, és tudjuk, mit van benne.
A receptért kattintsanak ide:
http://berta-irma.com/hazi-majonez
Berta Irma
(Forrás: Berta Irma blogja: http://berta-irma.com)
