Egy horvátországi származású, Szerbiából kivándorolt, Németországban élő tanár,
feleség, anya (és még egy tucat női szerep, s a sorrend is felcserélhető)
naplója a Szenttamás.rs portálon
46. rész
Engem minden érdekel!!!
Annak ellenére, hogy nagyon sok dologhoz nem értek, mégis szeretnék hozzájuk érteni. Sokszor gondolkodtam azon, hogy mások miért nem éreznek így? Ez a mai napig rejtély számomra, hiszen attól, hogy nem értem a kvantumfizika fogalmainak nagy részét, még nem zárom ki azt, hogy valaha megtanuljam.
Ha főzés közben az univerzum energiáiról elmélkedem, és azon gondolkodom, hogy hogyan működik a világegyetem, még sikerülhet jól is az ebéd. Nem kell a suszternak a kaptafánál maradnia. A könyvek jelenlétének tényleg ekkora szerepe van az ember életében? Édesanyám nagyon sokat olvasott, de csak a születésem előtt. A későbbiekben nem igazán emlékszem rá, hogy olvasott volna könyvet, de női magazinokat annál inkább, sőt, miután Vajdaságba kerültünk, újratanult az anyanyelvén beszélni, amelyet kisgyermekként tanult, majd később csak értett, de nem beszélt. A otthonunkban körülbelül 120 könyv volt, ami a kutatási eredmények szerint az átlagos teljesítményt produkáló egyének gyerekkori házában található könyvek mennyisége. Lehet, hogy a könyvek jelenléte a kíváncsiságot ébreszti fel bennünk?
Véleményem szerint sokat számít, ha a szülők a gyermeknek információkat adnak át különféle témákban. Történhet ez felolvasással, vagy beszélgetéssel is. Sok minden van, amiről gyermekeknek nem beszélünk, de ma mégis valamilyen indíttatásból a fiam kérdésére, hogy miért megyek vérvételre, elmondtam, hogy mi mindent lehet vérvétellel vizsgálni. Megemlítettem a hormonokat is, és ekkor kicsit megijedtem, hogy fogom neki elmagyarázni, ha rákérdez, mik azok. És tudják mi történt? Semmi. Megismételte a hormon szót, és hogy van a vérben, és ennyi. Ekkor kezdtem azon gondolkodni, mi lenne, ha még az óvodás gyerekeknek magyaráznánk el néhány tudományos dolgot, hogy az iskolában már ne kelljen megtanulniuk. Vagy csak magát a fogalmat hallanák, hogy aztán csak annak definícióját kelljen memorizálniuk? Vajon, ha a fogalmak neveit több nyelven is megtanulja kisgyermekként, könnyebb vagy nehezebb lesz megtanulnia a definíciókat? Egyáltalán kell-e definíciókat tanulni, ha már gyermekkorban tudjuk, hogy mi az a fogalom, amit a szó jelöl, hol található és mire szolgál? Ha pedig több nyelven is el tudja mondani saját szavaival, amit csak az egyik nyelven tanul, akkor óriási eredményeket értünk el, hiszen nem fejből tanult meg pár sort, hanem érti is, miről van szó. Nem ez minden tanár és szülő álma? Persze ezek nálunk még a jövő rejtelmei, de aki csak teheti, próbáljon meg gyermekének minél több dolgot elmagyarázni és kísérje figyelemmel, mi történik. Négy és fél éves gyermekkel igenis lehet beszélni a mitokondriumok szerepéről a sejteken belül, ha pedig játszva tanul meg sok mindent a gyermek, amíg nem érzi nyűgnek az iskolát, reményeim szerint a későbbiekben kevesebbet kell majd tanulnia, vagy könnyebben és örömmel veti bele magát a tudás megszerzésébe. Játékosan is tanulhatunk, például, ahogy mi is tettük az Egyszer volt, hol nem volt... az ember című rajzfilmsorozattal kisgyermekként.
A gyermekek érdeklődnek minden iránt, hiszen még fedezik fel a világot. Anyukám sokszor mondta, ha valamit szerettem volna elérni, hogy menj és csináld, és soha se álljak meg ott, ahol ők megálltak. Mindig menjek tovább. Talán ezek azok a szavak, körülmények, amelyekre mindenkinek szüksége lenne, hogy megmaradjon a kíváncsisága? Tudásvágy, kíváncsiság, érdeklődés: ezek viszik tovább az embereket, ezek miatt fejlődik az emberiség. Tápláljuk ezt magunkban, és tanuljunk, hogy minél értékesebbek legyünk.
Egészséges ételek a mi asztalunkon
A videót itt találják:
https://www.youtube.com/watch?v=5e--kgTkEi8&t=2s
Dr. Robert Lustig: Kövér esély – 4. rész
Dr. Robert Lustig: Fat chance The hidden truth about sugar, obesity and disease (Kövér esély A rejtett igazság a cukorról, elhízásról és a betegségekről)
Olvasónapló – 3. rész
Az olvasónapló 1. részét itt találják: http://berta-irma.com/dr-robert-lustig-kover-esely
Az olvasónapló 2. részét itt találják: http://berta-irma.com/dr-robert-lustig-kover-esely-2-resz
Az olvasónapló 3. részét itt találják: http://berta-irma.com/dr-robert-lustig-kover-esely-3-resz
A nem alkoholos zsírmáj az egész felnőtt populáció egy harmadát érinti, de 1980 előtt nem is ismerték ezt a betegséget. Sokan nem is tudják, hogy betegek, és sokan nem fognak tüneteket tapasztalni, de 5%-uk nem alkoholos steatohepatitisszé fog fajulni. Ennek az 5%-nak a 25%-a pedig cirrózissal fog végződni, ami vagy halálhoz vagy májtranszplantációhoz vezet. Itt csak az egyik következményt vettük figyelembe, a metabolikus szindrómának viszont több áldozata van, és lesz. Dr. Lustig szerint, mivel mindez megelőzhető, ezért szánalmas a helyzet. Ezt az állapotot a szerző a túltápláltság és egyben az alultápláltság eredményének titulálja. A mikronutriensek fontosságáról is ír az író, majd elmondja, hogy ezek akut hiánya makacs betegséghez vezet (pl. skorbut), míg relatív hiányuk más betegségekhez, mint a metabolikus szindróma.
Dr. Lustig elmondja, hogy a gabonapelyheket azért reklámozzák például áfonyával, hogy legyenek bennük antioxidánsok, ami elvonja a figyelmet arról, hogy a gabonából mindet eltávolították, és ez az egyetlen módja annak, hogy visszacsempésszék őket az ételbe. Nagyon fontos lenne több D-vitamint fogyasztanunk, de keveset tartózkodunk a napon, és kevés D-vitamint viszünk be a táplálkozással. Ez a vitamin szinte minden betegségünket megszüntethetné. A D-vitamin szintje fordítottan arányos a metabolikus szindrómához köthető betegségek jelenlétével. A szerző a D-vitamin hiány okait a napsütésben töltött kevés időben és az egy főre eső tejfogyasztás csökkenésében látja. A tejet a tejtermékek közül a D-vitamin főforrásaként említi az író. A tejfogyasztás csökkenésével megnőtt a cukrozott üdítők fogyasztása.
A valódi ételek fogyasztása, amelyek tartalmazzák a szervezet számára szükséges mikronutrienseket, képesek megakadályozni a metabolikus szindrómát. A feldolgozott ételek okozzák a metabolikus szindrómát, a táplálékkiegészítők pedig nem tudják visszafordítani a korábban létrejött sérüléseket ‒ állítja Dr. Lustig.
Dr. Lustig elmondja, hogy nem csak az élelmiszerek, de a környezetünk is hizlal minket. Elmeséli egy kislány példáját, aki 5 évesen egy év alatt 20 fontot (9,1 kg) hízott, és korai mellnövekedés miatt került a kórházba, ahol a szerző dolgozik. Az MRI kizárta az agytumort, a véreredménye pedig nem mutatott korai pubertás kort, és a vérében sem volt ösztrogén. Végül kiderült, hogy az édesanyja Victoria's Secret tusfürdővel fürdette a kislányt, amelyet csak felnőtteknek ajánlottak, mivel növényi ösztrogént tartalmazott. Miután az anyuka abbahagyta a tusfürdő használatát, a súlynövekedés és a mellek fejlődése is leállt. A szerző elmondja, hogy a lányoknál egyre hamarabb kezdődik a pubertás kor, és már hét éves korban elkezdődik az emlők fejlődése. A fiúk esetében ez nem jellemző, és nem tudják, miért. A lányok esetében a mellek fejlődése egybeesik az elhízás jelenlétével. Az ösztrogén, amely a mellek növekedését okozza három forrásból eredhet: a petefészkekből, a zsírsejtekből és a környezetből származó kémiai vegyületekből.
Ösztrogén található az élelmiszereinkben, a műanyagokban és a vizünkben, sőt, a közelmúltban még a permetekben is jelen volt. A II. világháborúban használt peszticid, a DDT ösztrogén volt, amely kontroll alatt tartotta a malária és a tífusz terjedését a trópusokon. Dr. Lustig említ egy könyvet, amelyben leírták, hogy a DDT volt a felelős az állatok betegségeiért, és az emberek rákos megbetegedéseiért. 1972-ben tiltották be az USA-ban, 1997-ben pedig Mexikóban, de a várandós nők vizeletében még mindig megtalálható annak anyagcsereterméke, a DDE. Sok mellékhatás mellett, amelyeket ez okoz, megnöveli a baba zsírsejtjeinek számát még a szülés előtt.
Másik ösztrogénforrás a BPA, amely a műanyagokban található.
Emellett a szerző a szóját is említi, valamint a műanyagokat puhává tevő szereket (amelyek pl. gyógyszerek bevonataiban vagy a gumikacsákban találhatók), és a hajók festésére használt festékek alapanyagát, majd a cigaretta füstöt és a legszennyezést is kiemeli. A hat hónapos túlsúlyos babák esetére elmondja dr. Lustig, hogy képzeljük el, hogy egy kisbaba olyan tápszert kap, aminek 10.3%-a szacharóz (a Coca Colát emeli itt ki a szerző, amelynek viszont 10,5%-a szacharóz), a tápszer szójatartalmát és ezt mind tegyük bele BPA-t tartalmazó cumisüvegbe.
A könyvben találunk egy grafikont, amely bemutatja, hogy a gyerekek felének napi cukorbevitele 320 és 350 kalória között van, és a két-három éves korosztály is átlagosan napi 180 kalóriát fogyaszt hozzáadott cukorból. Minden korosztály az ajánlott napi kalóriamennyiség 10%-a helyett attól többet visz be cukorból.
A cukortól az ételek nagyon finomak lesznek. A húsok gyönyörű barnák lesznek tőle, az ételek állaga kellemesebb lesz, megállítja a romlást, az ételekben tartja a nedvességet. A feldolgozott élelmiszerek, a gyors ételek rostmentesek, mert a rostok eltávolításával az étel hosszan tárolható, szállítható és gyorsan megfő.
A szerző felsorolja az élelmiszeripar magyarázatait a cukor használatára az ételek előállításakor. Az élelmiszeripar szerint a fruktózt nyugodtan használhatják, hiszen nem emeli a vércukorszintet. Itt a szerző elmondja, hogy ez igaz, viszont a fruktóz nem már egyedül, hanem a glükózzal együtt, amely viszont emeli. Emellett érdekes érv még, hogy a tápanyag táblázatra hivatkoznak, amely viszont nem tartalmazza külön a hozzáadott cukrok mennyiségét. Érdekességként elmondja az író, hogy a cukrot nem is tartják tápanyagnak, ezért nincs is meghatározva belőle a napi ajánlott mennyiség. Dr. Lustig szerint a reklámok is fontos szerepet játszanak a cukorfogyasztásban, viszont azt is elmondja, hogy azt kell reklámozni, amire nincs szükségünk, és nem is akarunk megvenni. Elmondja, tudjuk, hogy gyümölcsöt és zöldséget kellene ennünk, de reklámok ezt nem mondják sehol sem.
A viselkedésünk a bennünk zajló biokémiai reakciók végterméke. Ha az agyunk nem kapja meg a leptin jelzéseit, úgy érzékeli, hogy éhezik, és olyan viselkedésformákat kezdeményez, amelyek a súly megtartásához, növeléséhez vezetnek. Dr. Lustig szerint az a probléma, hogy nem tudjuk megfelelően kontrollálni a környezeti hatásokat, amikor szinte ingyenesen hozzáférhetünk a magas cukor- és alacsony rosttartalmú ételekhez. Szerinte el kell fogadnunk azt a szabályt, hogy a totyogók számára az otthonuk biztonságossá tétele a biztonsági zárakon kívül az egészséges és tápláló ételek biztosítását is jelenti. Természetesen a pubertáskor itt is gondot okoz, ezért is könnyebb kis gyerekek esetében az egészséges táplálkozás bevezetése. Mérgező környezetben élünk, mivel az emeli az inzulin szintünket és a túlsúlyunkat is. A szerző a megoldást az inzulinszint alacsonyan tartásában látja, ami a táplálékunkkal kezdődik.
A diéták megosztják az embereket. Az alacsony zsírtartalmú diéták vezettek ehhez a zavarhoz a szerző szerint, amelyeket a zsírbetegségek megelőzésére, de nem az elhízás megelőzésére vezettek be. A táplálékban lévő zsír és a szívbetegség közötti kapcsolatot dr. Lustig szerint a népesség 1%-át érintő genetikailag örökölhető magas koleszterinszint számlájára írták. Az 1980-as években az alacsony zsírtartalmú diétákat ajánlotta minden egészségügyi szervezet Amerikában. Az volt a véleményük, hogy az alacsonyabb zsírbevitel csökkenti a bevitt kalóriák mennyiségét, és súlycsökkenéshez vezet, mivel minden kalóriát egyenlőnek vettek. A lakosság 99% pedig tanácstalan. A zsírszegény táplálék íztelen, ami miatt több szénhidrátot kell bevinni, ami emeli az inzulinszintet, és növeli a súlyt. Az LDL koleszterin két fajtája közül az, amit a telített zsírok növelnek meg, nagyon alacsonyan tartja a szívbetegség kialakulásának esélyét. Ez teszi ki a vérben lévő LDL koleszterin 80%-át. A maradék 20% az, ami gondot okoz, és ezt a szénhidrátok bevitele emeli meg. Zsírokat ennünk kell az idegrendszerünk, a sejtmembránok támogatása érdekében, és hogy bizonyos hormonok létre tudjanak jönni. Választhatunk: ehetünk jó zsírokat, vagy gyárthatunk rosszakat a májunkban. A zsírok és a szénhidrátok együttes fogyasztása okoz igazán nagy gondot.
Az író felsorolja a legismertebb diétákat, és elmondja, melyik miért jó, és miért nem. Végül elmondja, hogy az a lényeg, hogy ne fogyasszunk hozzáadott cukrot, csak természetes ételt együnk. Tartózkodik a szélsőséges táplálkozási formáktól, és sok helyen azt mondja, hogy a cukormegvonás az, ami javulást hoz.
Az édesítőkkel kapcsolatban dr. Lustig elmondja, hogy mielőtt engedélyezik a használatukat, azt vizsgálják meg, hogy a szervezet mit tesz velük. Azt viszont senki sem vizsgálja, hogy azok mit tesznek a szervezettel. Nagy mennyiségben viszont emésztési problémákat okoznak. Azt sem tudjuk, mi történik akkor, amikor az édes íz hatására az agy parancsot ad ki a cukor fogadására, de a cukor mégsem érkezik meg, az inzulin pedig már tettre kész. A mesterséges édesítőszerek megváltoztathatják a bélbaktériumok összetételét, gyulladáshoz vezethetnek, és megnövelhetik a zsigeri zsír raktározását. Nem tudhatjuk azt sem, hogy az édesítőszerek játszhatnak-e szerepet a cukorfüggőségben, és a cukorgyártás érdekeltségei sem engedik, hogy valódi információkhoz jussunk az édesítőszerekkel kapcsolatban.
Dr. Lustig elmondja, hogyan tudjuk kontrollálni, mit vegyünk meg:
‒ ne menjünk éhesen vásárolni,
‒ ne sétálgassunk a polcok között, csak a bevásárlóközpont szélén menjünk, és ha kell valami egy adott sorból, csak oda menjünk be,
‒ a valódi ételen nincs tápanyag táblázat (minél több ilyet olvasunk, annál több szemetet vettünk),
‒ ha a baktériumok fel tudják dolgozni az ételt, akkor mi is (A valódi étel az, amelynek elkészítésére időt kell szánni, romlandó és drágább, mint a feldolgozott, de kevesebbet kell belőle enni ‒ a szerk.),
‒ találjuk meg a rejtett cukrokat (A szerző felsorol több mint 50 elnevezést, ahogyan a cukrot nevezhetik a csomagoláson: agavé, nádcukor, galaktóz, cukor, barna cukor, rizsszirup, laktóz, maláta, dextróz, gyümölcs szirup stb.).
Emellett az író elmondja, hogy az újszülötteknek is adnak cukrot, méghozzá az egyik laktózmentes babatápban, amelynek 10.3%-a szacharóz.
Dr. Lustig szerint ne igyuk, hanem egyék meg a gyümölcseinket, és hogy a süteményreceptjeinkben csökkentsük a cukormennyiséget 1/3-dal. Ugyanolyan finomak lesznek, és kevésbé károsak. A professzor gyerekkorára visszaemlékezve mondja, hogy akkoriban heti egy alkalommal volt édesség, most pedig minden egyes étkezésnél kapnak a gyerekek, sőt még uzsonnára is. Az ő gyerekei tudják, hogy hét közben gyümölcs az édesség, és csak hétvégén van valami különleges.
Felhívja a figyelmet a gyümölcsjoghurtokra, amelyek szintén tartalmaznak hozzáadott cukrot, vagy a csokis tejre, amely szintén rengeteg cukrot tartalmaz. Ha egy élelmiszernek az első három összetevője között a cukor szerepel a leírásban, akkor az desszertnek számít. Célunk legyen a kevés fruktózt, nulla transzzsírt és magas rosttartalmú ételeket tartalmazó bevásárló kosár dr. Lustig szerint.
Isler
Isler mézzel és liszt nélkül? Lehetséges!
A receptért kattintsanak ide: http://berta-irma.com/isler
Berta Irma
(Forrás: Berta Irma blogja: http://berta-irma.com)
