Egy horvátországi származású, Szerbiából kivándorolt, Németországban élő tanár,
feleség, anya (és még egy tucat női szerep, s a sorrend is felcserélhető)
naplója a Szenttamás.rs portálon
60. rész
A tej: nyers, pasztőrözött vagy növényi?
Második rész
Az első részt itt találják:
https://berta-irma.com/a-tej-nyers-pasztorozott-vagy-novenyi-elso-resz
A nyers tejet idővel a tejsavbaktériumok fermentálják. Ez a folyamat konzerválja a tejet és savanyú ízt ad neki. A pasztőrözött tej nem fermentálódik a hasznos mikroorganzimusok hiányában, hanem megromlik a veszélyes mikrobák miatt. A 19. század elején a farmerek nagy lehetőséget láttak a magasabb tejhozamban, amellyel elláthatták a városokba költözött lakosságot is tejjel. Akik városban születtek és éltek, nem ismerkedtek meg a tejtermékek savanykás ízével. A gabonával és tejhozamot növelő ételekkel történő etetés miatt megnőtt a tejhozam, de a tej minősége és tápanyagtartalma csökkent. A teheneknek legelniük kellene, hogy a klorofill, ásványi anyagok és vitaminok széles választéka, esszenciális zsírok és élő mikroorganizmusok jótékony hatásaival találkozhassanak. Amikor elveszik a tehenektől a zöld növényekkel való táplálkozás lehetőségét, akkor sok probiotikus fajt ölnek ki bennük, és a káros törzsek buja fejlődését serkentik. A gabonával történő táplálás a tehenek emésztőrendszerének elsavasodásához vezet. Az alacsony pH kedvező olyan patogén baktériumok számára, mint az E. coli. A 19. század végén terjedni kezdő pasztőrözés elpusztítja az összes tejben lévő baktériumot, ugyanúgy, mint az enzimeket és denaturálja az aminosavakat. A tehenek sok gabonát tartalmazó táplálása miatt a tej nagyon savas és gyulladást okozó hatású. Az ilyen tej még 52 különböző antibiotikumot, peszticidet és hormont tartalmaz, amelyek növelik a tejhozamot.
A homogénezés azért terjedt el, mert az embereket zavarta, hogy a tejtermékek tetején ott áll a tej zsírja. Ez egy igen kártékony folyamat, amelynek során egy ártalmas enzim keletkezik, a xantin-oxidáz. A xantin-oxidáz áthatol az emésztőrendszer falain és azonnal a vérkeringésbe jut. Ez egy nagyon reaktív enzim, amely sérüléseket és gyulladást okoz az artériák szöveteiben.
A nyers tejben található foszfatáz, amely a kalcium felszívódásához elengedhetetlen, lipáz, amely a zsírok lebontását segíti, immunoglobulinok, amelyek segítenek az asztma csökkentésében, laktázt termelő baktérium, amely segíti a laktóz emésztését, probiotikumok, amelyek erősítik az immunrendszert. A pasztőrözéssel ezeket mind tönkreteszik, emellett denaturalizálódnak azok a proteinek, amelyek helyreállítják a szöveteket és erősítik a csontokat és az izmokat. A nyers tej A-, D- és B12 vitamin tartalma is jelentősen lecsökken pasztőrözéssel.
Mindennek ellenére vannak, akik nem tolerálják a tejtermékeket. Az ő számukra tényleg jobb, ha nem fogyasztják őket.
https://foodfacts.mercola.com/raw-milk.html
https://foodfacts.mercola.com/pasteurized-milk.html
https://foodfacts.mercola.com/soy-milk.html
https://foodfacts.mercola.com/cottage-cheese.html
https://foodfacts.mercola.com/coconut-milk.html
https://foodfacts.mercola.com/almond-milk.html
A hét videóját itt találják:
https://www.youtube.com/watch?v=SuercLZPfA0&t=2s
Rácz András életmód tanácsadó beszélgetett velem velem élő adásban.
A felvételt itt találják:
https://www.youtube.com/watch?v=0jgNrh_SsHg
William Dufty: Cukor blues
Olvasónapló – 8. rész
Az első részt itt találják: http://berta-irma.com/william-dufty-cukor-blues-1-resz
A második részt itt találják: http://berta-irma.com/william-dufty-cukor-blues-2
A harmadik részt itt találják: http://berta-irma.com/william-dufty-cukor-blues-3-resz
A negyedik részt itt találják: https://berta-irma.com/william-dufty-cukor-blues-4-resz
Az ötödik részt itt találják: https://berta-irma.com/william-dufty-cukor-blues-5-resz
Az hatodik részt itt találják: https://berta-irma.com/william-dufty-cukor-blues-6-resz
A hetedik részt itt találják: https://berta-irma.com/william-dufty-cukor-blues-7-resz
A könyv magyar nyelven is elérhető.
„Az emberi szervezetnek annyi szüksége van cukorra, mint a nikotinra a cigarettákban. Más az, hogy kívánjuk, és más az, hogy szükségünk van rá.” (Dufty: 204)
A szerző természeténél fogva veszélyesnek nevezi azokat az étrendeket, amelyek csak testsúlycsökkentésre irányulnak. Az elhízást szerinte nem kell betegségnek tekinteni, mert az csupán egy tünet. Véleménye szerint a testsúlycsökkentést előirányozó diéta értelmetlen és veszélyes, és ahhoz hasonlítja, amikor fejfájásra aszpirint veszünk be, miközben nem derítjük ki, mi okozza azt. A szervezet egészségét kell helyreállítani, hiszen rengeteg túlsúlyos ember alultáplált. „Ha jó minőségű, természetes ételeket eszünk, a mennyiség kérdése magától megoldódik. Senki nem fog megenni fél tucat cukorrépát vagy egy egész láda cukornádat. De még ha megeszik is, az sem lesz olyan veszélyes, mint egy marék kockacukor.” (Dufty: 205)
Az író szerint mindenféle cukor (a fruktóz és a szacharóz is) gátolja a gyomornedvek kiválasztását és a természetes gyomormozgásokat. A cukrok önmagukban fogyasztva gyorsan áthaladnak a gyomron és a vékonybélbe jutnak, míg a húsok a gyomorban emésztődnek. Ha cukrot tartalmazó ételt hússal együtt eszünk, akkor a hús miatt a gyomorban marad a cukor is, és megvárja, hogy a gyomor megeméssze a többit. Amíg a gyomor a húst és például a kenyeret emészti, addig a cukor erjedésnek indul.
„Már egyetlen kockacukor is elég a szendvics utáni kávéban ahhoz, hogy erjedés induljon meg a gyomorban. Már egyetlen üdítő is elég arra, hogy szeszfőzés kezdődjék a gyomorban.” (Dufty: 206)
Dufty felhívja a figyelmünket arra, hogy nem kell az ételeket kombinálni és együtt fogyasztani, hiszen az állatok sem esznek többféle ételt egyszerre.
„Amikor a keményítőt és a — például mézben és gyümölcsökben előforduló — komplex cukrokat megemészti a szervezet, azok monoszacharidoknak nevezett egyszerű cukrokra bomlanak. Ezek hasznosítható anyagok: tápanyagok. Amikor a keményítő és a különböző cukrok egyszerre kerülnek be a szervezetbe és erjedésnek indulnak, széndioxidra, ecetsavra, alkoholra és vízre bomlanak. A víz kivételével ezek nem hasznosítható anyagok, azaz mérgek. Amikor a fehérjét megemészti a szervezet, az aminosavakra bomlik, amelyek hasznosítható anyagok: tápanyagok. Amikor a fehérje és a cukor egyszerre kerül a szervezetbe, megrothadnak, és különféle ptomainokra és leukomainokra bomlanak, amelyek nem hasznosítható anyagok, azaz mérgek. Az enzimes emésztés előkészíti az ételeket arra, hogy a szervezet hasznosítsa őket. A bakteriális bomlás ezzel szemben alkalmatlanná teszi őket erre. Az első folyamat tápanyagokat hoz létre, a második mérgeket.” (Dufty: 207)
„Az emberek manapság akkor számítanak egészségesnek, ha ki tudnak mászni az ágyból, el tudnak jutni a hivatalukba, és alá tudják írni a jelenléti ívet. Ha ez nem sikerül nekik, orvost hívnak, hogy az kiírja őket táppénzre, beutalja őket kórházba vagy egy szanatóriumba: egyszóval bármit, az egynapos fizetett szabadságtól kezdve a műveséig — az adófizetők zsebéből.” (Dufty: 208)
A szerző a kalóriák feleslegességéről ír, amikor felteszi a kérdést, hogy mit ér az az étellel bevitt energia, ha a hirtelen befalt gyors étel rothadásnak indul benne? A szerző egy érdekes tévéműsorról beszél, amelyben a gyomorfekély volt a téma, és annak okát a gyomorsavban láttak. (Itt hozzátenném, hogy a gyomorpanaszokat, a gyomorsavproblémákat és a fekélyt a kevés gyomorsav okozza - a szerkesztő megjegyzése) Véleményük szerint csökkenteni kell a gyomorsavat, és nem lesz fekély sem. A cukorról és a modern élelmiszerekről természetesen nem beszéltek. A szerző elmondja, hogy néhány orvos magán kezdett kísérletezni, miután megbetegedett, és rá is jöttek, hogy a cukor okozza a gyomorpanaszokat, de a specialistáknak ez túlkevés volt ahhoz, hogy elhiggyék.
A könyvben olvashatunk a dohányról, illetve a cigarettáról is: „Az amerikai dohányipar egyik vezető alakja 1973 márciusában elmondta a Medical World News című lapnak, hogy átlagban 5% cukrot adnak hozzá a cigarettákhoz, közel 20% -ot a szivarokhoz, és 40% -ot a pipadohányhoz, többnyire melasz és hasonló anyagok formájában.” (Dufty: 215)
Egy 1972-ben Amerikában sugárzott dokumentumfilm szerint a dohányban lévő cukor is felelős lehet a tüdőrák kialakulásáért. Mint a cukornak, így a dohánynak is gyógyító erőt tulajdonítottak. A dohányt egy orvos hozta el Mexikóból Európába, akit II. Fülöp spanyol király küldött oda, hogy feltérképezze Mexikó növény- és állatvilágát. A dohány gyors szárítása magasabb hőmérsékleten történik, mint a természetes folyamat, és a magas hő inaktiválja az enzimeket, amelyek megerjesztenék a természetes dohánycukrokat. Az eredmény pedig akár 20% cukrot is tartalmazó dohány lesz. A puhítási eljárás során pedig cukrot adnak a szárított dohánylevelekhez, ami csak ront a helyzeten. A szivarokat még mindig lassan és természetesen szárítják, állítja az író, míg a cigarettát nem. Dr. Richard D. Passey, a londoni Chester Beatty Kutatóintézet munkatársa rájött, hogy a szivarozók körében ritkább a rák, mint a cigarettázók körében, és tanulmányozni kezdte a különbségeket. Rámutatott, hogy a szivardohányt természetesen szárítják, míg a cigarettadohányt mesterségesen. A cukor szerepéről a fogszuvasodás kialakulásában és a só cukortartalmáról is ír az író, majd pedig említést tesz a közúti balesetekről. „A közúti balesetekről készült egyik legátfogóbb kutatásra 1971-ben került sor, amikor dr. H. J. Roberts belgyógyász szakorvos ezeroldalas, ábrákkal kiegészített tanulmányban igyekezett felhívni a figyelmet arra, hogy a közúti balesetek „okait” kutató vizsgálatokat alapjaiban kell újragondolni. (…) arra a következtetésre jutott, hogy számos megmagyarázhatatlan balesetben játszott „szignifikáns szerepet” az, hogy „sok millió amerikai autóvezető kóros álmosságban és hypoglykaemiában szenved a funkcionális hyperinsulinismustól”. Becslése szerint mintegy tízmillió autós vezet ilyen állapotban Amerika országútjain.” (Dufty: 228‒229)
„Vannak, akik bírják a kiszolgáltatott autós számára egyedül elérhető, út menti, egyenkonyhák által kínált cukoralapú ételválasztékot, valamint az ezenfölül árult fagylaltot, Coca Colát, a kávét, az édességeket, a rágógumit és a kassza melletti élelmiszerpult cukrozott harapnivalóinak elképesztően színes választékát. Vannak, akik nem bírják. És persze vannak, akik bírják, aztán egyszer csak nem bírják. Mire rájönnek, hogy túllépték a határt, kórházban, tolószékben vagy a temetőben végzik.” (Dufty: 230)
A leszokás érdekében a szerző azt tanácsolja, ha egyedül élünk, akkor egyetlen csapásra számoljunk le a cukorral, és azonnal dobjunk ki mindent, ami cukrot tartalmaz. A fagylalt rajongóinak azt tanácsolja az író, hogy cukor helyett mézzel készült fagylaltot egyenek, mivel az szinte mindenhol kapható (volt – a szerk.), és miután rászoktunk a mézes fagylaltra, lassan csökkentsük az adagunkat. A kávét igyák üresen, és a teát is. A teát pedig ne filteres kiszerelésben vegyék. A szerző azt is elmondja, hogy a különféle, kevésbé finomított cukorként eladott cukrok csak színezett fehér cukrot jelentenek. A könyvben találunk információt a méz fogyasztásáról, és arról, hogy vannak forgalmazók, akik mézet használnak a termékeik előállításakor, és mi magunk is készíthetünk mézzel édességeket, csak az előírt mennyiség felét tegyük bele. A szerző a keleti kultúrákból kiindulva a növényi élelmiszerek fogyasztását ajánlja, és a vörös húsok kerülését (ezzel nem értek egyet, de a könyv többi részével igen – a szerk.).
A szerző szerint egy nagy családi játék is lehet a cukorról való leszokás, hiszen a gyerekek szeretnek kísérletezni. Véleménye szerint nincs olyan orvos a világon, aki szerint a cukorra szükség van, és aki szerint a cukor jót tesz a gyerekeknek, és aki szerint a cukormentes étrend veszélyes lenne. Dufty szerint jó módszer, ha a felnőtteknek szánt cukrot dobjuk ki először, és a gyerekünkéhez még nem nyúlunk. Írjuk fel, hogyan viselkedik a pici, mikor nyűgös, mikor nem, milyen a hangulata. Majd lassan selejtezzék ki a cukortartalmú ételeit, és helyettük gyümölcsöt adjanak, majd figyeljék a gyermek viselkedését. A változás döbbenetes lesz. „Cukormentes gyerekekkel Amerikában és Európában is találkoztam. Hihetetlenek. Mintha nem is ugyanabba a fajba tartoznának, mint az átlagos, cukorral teletömött gyerekek. A cukor nélkül felnőtt gyerekeknél az a csodálatos, hogy amikor a cukoralapú kultúra megpróbálja elcsábítani őket, természetes immunrendszerük működésbe lép. Ha cukros édességet vagy édesített üdítőitalt kapnak, nem fogadják el. Minél fiatalabbak a gyerekek, annál könnyebben lehet kiiktatni a cukrot az étrendjükből.” (Dufty: 239)
A nagyobb gyerekeknél nehezebb lehet a leszokás, de nem lehetetlen. A szerző szerint, ha a gyermekeink aggódnak a pattanásos bőrük miatt, vagy a lányok a menstruációs görcseik, illetve a fiúk a nőies mellük miatt, akkor szoktassuk rá lassan őket a mézes édességekre, és hagyjuk őket, hadd segédkezzenek a konyhában. Az író elmondja, hogy régen az étkező volt a család szent helye, és a házilag készített étel tartotta össze a családot, míg ma a már mászni tudó gyermek jutalma a cukrozott, boltban vásárolt édesség, büntetése pedig, ha nem ihat kólát. „Mielőtt az apróság önálló ítélőképessége kialakulna, az idősebb testvérek már bevezették a műpalacsinták és dobozos nyalánkságok világába. A »meglepetés« és a »különleges alkalom« kifejezések értelmetlenné váltak, mert a mai gyerekek akkor lepik meg magukat valamivel, amikor kedvük tartja: a hűtőből, a fagyasztóból, az édességboltból, az iskolai büféből, a pénzbedobós automatából. Ha még mindig szokás lenne evés előtt az asztali áldás, folyamatosan imádkozhatnának egész nap.” (Dufty: 240)
A szerző elmondja, hogyan szűnnek meg a kínzó menstruációs fájdalmak, ha elhagyjuk a cukrot, vagy hogy a rovarok nem tekintenek minket prédájuknak, hiszen a konyhában is a cukorra mennek, így az emberek esetében is az vonzza őket. A szúnyogok által terjesztett sárgaláz is az egyik cukorkereskedelmi központról a másikra terjedt. A könyvben találunk egy 1969-ben megjelent műből származó adatokat, amelyek figyelmeztetnek arra, hogy a cukor okozza a szívbetegséget, cukorbetegséget és szacharózbetegséget okoz. Emellett az édesítőszerek veszélyeire is figyelmeztet minket az író, amelyek szerinte az érzékelésünket tompítják. A szerző ad néhány tippet levesek készítéséhez, és elmondja, hogy kezdtek a háziasszonyok is mindenbe cukrot tenni egy szakácskönyvsorozat hatására. Manapság pedig lehetetlen cukrozatlan majonézt vagy salátát venni. Dufty szerint a hölgyek, akik a saláták fogyasztásával azt hiszik, hogy diétáznak, és közben a férjüket szidják, mert ő nem hajlandó a színes salátákat enni, jobban tennék, ha az asztaldíszként szolgáló virágcsokrot ennék meg. Bár a szerző a növényi étrendet részesíti előnyben, és a növényi olajokat tartja egészségesnek, míg a margarint egy kalap alá veszi a sertészsírral, azt is elmondja, hogy különbséget kell tenni a szabadon tartott tyúkok tojása és az ipari tojás között. A könyv utolsó fejezete több különféle növényalapú receptet tartalmaz, amelyek kiválóan helyettesíthetik a bolti édességeket és készételeket.
Forrás:
William Dufty (2002): Cukor blues. Kétezeregy Kiadó,
Piliscsaba
William Dufty (1993): Sugar blues. Grand Central Life & Style Hachette Book Group, New York
Berta Irma
(Forrás: Berta Irma blogja: http://berta-irma.com)
