Egy horvátországi származású, Szerbiából kivándorolt, Németországban élő tanár,
feleség, anya (és még egy tucat női szerep, s a sorrend is felcserélhető)
naplója a Szenttamás.rs portálon
6. rész
Szénhidrátmentes élet – az első tapasztalataink
Ahogyan ígértem, az általunk eddig tapasztalt pozitív hatásról írok most. Először is el kell mondanom, hogy nálam az édes íztől való szabadulás 2 hónapig tartott. Egyszerűen nem tudtam ellenállni neki, igaz, mézzel és teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszttel készített süteményeket ettem, de az is szénhidrát. December 28-tól február 28-ig nem tudtam mindennap nemet mondani, azóta viszont nem ettem édességet. Egyáltalán. A férjem is kb. akkor kezdett el éjszakai szendvicsek helyett főtt tojást, füstölt kolbászt, egy kis mortadellát, zöldséget és sajtot, valamint olajos magvakat vinni munkára. Következzenek egy hónap tapasztalatai:
- alig zsírosodik a fülünk,
- a férjemnek nem görcsölnek a vádlijai, amelyeket azelőtt minden nap masszírozni kellett, - gyorsabban gondolkodunk,
- beszédünkből kimarad az „izé” és az „ö”,
- kevésbé vagyunk fáradékonyak,
- én sokkal jobban bírom az edzést,
- nincs evés utáni fáradtság,
- reggelente könnyebben kelünk,
- nem kívánjuk az édességet. Személy szerint nekem olyan a bevásárlóközpontok édességrészlege, mint a tisztítószereké. Semmi reakció, azon kívül, hogy a mosópor árát meg szoktam nézni, az édességekét nem. De mégis van reakció: a gondolat, hogy szabad vagyok. Megszabadultam tőle. A cukor fogságából, a zsír börtönéből.
Ezek egy hónap tapasztalatai. Egyetlen hónap nagyon kevés szénhidráttal. És hogy az agyműködéshez szénhidrát kell? Akkor miért az a vizsgaidőszakom volt a legeredményesebb egyetemista koromban, amikor már fél éve nem ettem szénhidrátot? És miért nem azok, amikor csokit ettem, ha az „kell” a gondolkodáshoz?
El sem tudjuk képzelni, hogy mennyire a cukor és a szénhidrát rabjai vagyunk. Kényelmesnek érezzük megvenni, mert így bármikor, ha ilyen vagy olyan okból szükség van rá, elővehetjük. Viszont, amikor elkezdünk tudatosan táplálkozni, és nem csak a zsírsejtjeinket megetetni, önmagunkat pedig mérgezni, rájövünk, hogy a friss gyümölcs is milyen szépen mutat az asztalon, a sült hús mellé pedig a friss saláta tápláló és egészséges. Röviden: jól vagyunk.
Köszönöm!
Igazán örülök, hogy néhányan azok közül, akik elolvasták véleményemet az interneten talált Atkins-diétára vonatkozó két írásról, reagáltak üzenetben, vagy oldal like-olási meghívással.
Köszönöm!
Engedjétek meg, hogy reagáljak pár szóban:
Számomra az Atkins-diéta nem önsanyargatás. Zsíros pörkölt káposztasalátával, mandulába forgatott bécsi szelet szintén salátával, tojás, kolbász, szalonna, sajt, rántotta, szalonnás rántotta! Nyammmmmmm! Hol itt az önsanyargatás?! És ez mellé fogyok, tele vagyok energiával, és az edzést is nagyon jól bírom.
Kalória... Ugye, az állatka, amely éjjel kisebbre varrja a ruháinkat a szekrényben. Semmi köze a hízáshoz-fogyáshoz. Na, az önsanyargatás, ha őt számolod. Felejtsd el! Vesd bele magad az élvezetekbe, ínycsiklandó falatok világába! Ízorgia, amely fogyást hoz. Tudományos alapok és sok, gyógyszerekről lehozott ember. És természetesen azt ajánlom, próbáld ki. Dr. Atkins könyvét pdf formátumban megtalálod az interneten, olvasd el, és utána gondolkozz el. Ez nem egy kész megoldás, amely szerint ezt és ezt ehetsz ennyit vagy annyit és kész. Önmagadnak kell vállalnod a felelősséget az egészségedért. Neked kell rájönnöd, mi a jó számodra. Nem kész megoldásokat kapsz, mint amikor felírnak egy gyógyszert, te beszeded és semmin sem változtatsz, majd pedig az orvost hibáztatod, hogy nem jót írt fel. Ha megfázik az ember, akkor sem ül be a -20 fokos fagyasztóba jó meleg fürdő után. Te éled az életed, te eszed az ételed, te szeded fel vagy adod le a súlyod, és te szenvedsz, vagy épp te leszel tele energiával. A te döntésed. Az is, hogy másokat hibáztatsz, másra bízod a megoldást, és az is, hogy figyeled a tested, mikor mitől hogyan érzed magad.
Igen, az első 4 napban a szénhidrát körül forogtak a gondolataim. De most? Inkább meg sem kóstolom, hisz tudom, utána egy zombi fürgébb, mint én edzés közben.
Mi megtaláltuk a számunkra helyes étrendet, amelyet követünk. És a legfontosabb: ne higgy nekem, egy szavamat se hidd el! Olvass, tájékozódj, próbáld ki, mi a helyes számodra és azt tedd, de csak, ha boldoggá, egészségessé tesz. Ha nincs energiád, gyakran vagy beteg, nem érzed jól magad a bőrödben, akkor valamit tenni kell. Vagy tovább tűrni az állapotot. Te melyiket választod? Én megtaláltam az utat, amelyen járok, és -19 kg elég bizonyíték a számomra.
Méz
Anyósom többször is feltette a nagyon is jogos kérdést, hogy miért sütök és főzök mézzel, ha magas hőfokon károsodik a vitamin és az ásványi anyag tartalma. A válasz egyszerű matematika: azt mondják, a méz édesebb a cukornál és anyukám azt mondta, hogy ha édeset kívánsz, vegyél be egy kanál mézet, mert az csökkenti az édesség utáni sóvárgást. Amikor egyre jobban elterjedtek a különféle szénhidrátcsökkentő módszerek, az édesítőszerekből pedig azok, amelyekből fele vagy negyed annyit kell használni, mint cukorból, elkezdtem gondolkodni. Ha a méz szénhidrát tartalma (kb. 80g/100g) kevesebb, mint a cukoré (99,9g/100g), és azt tartják róla, hogy édesebb mint a cukor, akkor valószínűleg kevesebbet kell belőle tenni. Kipróbáltam. Készítettem piskótát, amelybe annyi mézet tettem, amennyi cukrot kellett volna, és a piskóta kívül megégett, belül nyers volt. Aztán kevesebbel próbálkoztam, a felével. Úgy jó lett. Tehát, 100g cukor (99.9g szénhidrát) helyett tettem 50g mézet (kb. 40g szénhidrát). És másnapra édesebb lesz a sütemény, mint első nap. Kell ennél jobb megoldás?
A rituálék
Mai rohanó világunkban nagyon nehéz lelassítanunk. Sokszor nem tudjuk elhinni, hogy lassan is el tudunk érni valamit. Felcsapjuk a gyerekeknek a televíziót, hogy mesét nézzenek, hiszen mi is így nőttünk fel. Esténként én is a tévémacit néztem, hiszen anyukám beteges is volt, fáradt is volt, és csak nagyon ritkán mesélt nekem. Egészen kis koromban sokszor kértem, és néha elmesélte a Piroska és a farkast vagy a Hamupipőkét. Majd már nem is kértem. Megnéztem a tévében. De attól még volt esti rituálénk: együtt imádkoztunk, volt „jó éjt puszi”, és jó éjszakát, szép álmokat kívántunk egymásnak.
A fiam két és fél évesen kezdett a saját szobájában aludni. Úgy terveztem, hogy először majd nappal alszik ott, és később éjjel is. Amikor kész lett a szobája, este megfürdettem, és azonnal oda indult aludni. Kérdeztem, hogy ott akar-e aludni. Azt mondta, igen. Na, probléma megoldva. Ekkortájt olvastam, hogy fontos a gyerekeknek, hogy tudják, mi következik. Főleg este, alvás előtt kell érezniük, hogy az már a lecsendesedés ideje, ami után aludni kell. Ekkor kezdtünk el este énekelni, majd pedig lassan bevezettük az esti mesét. Persze, nem figyelt oda, sokat kérdezett, de mostanra megtanulta, hogy mese után kérdezünk. Megtanulta, ha egy könyvet olvasni kezdünk, be is fejezzük. A gyermek nem kap ilyenkor kész képeket, hanem ő képzeli el a hallottak alapján, ami nagyon jó hatással van rá. 3 és fél éves kora körül pedig elkezdtünk este imádkozni. Tudja magyarul és horvátul a Mi atyánkot, majd pedig elmondja, hogy kikre vigyázzon Isten, a Télapó és a Jézuska. A húsvéti nyuszi még nem szerepel a listán. Sok éneket éneklünk este, mondókát mondunk, amelyeknek megvan a sorrendje. Majd pedig ott maradunk vele kicsit, kap puszit, és elmondja minden este ugyanazt: Jó legyél, ha sötét van, meg akkor is, amikor nincs sötét. Nekem szerbül, az apjának pedig magyarul. Ilyen apróságok bizonyítják, hogy szükségük van a gyerekeknek a megszokott dolgokra. Tartja a sorrendet, ugyanúgy mondja el a rituálé részeit. Megnyugszik és már alszik is.
Berta Irma
A recepteket itt találják:
http://berta-irma.com/baracklekvaros-gomboc-es-rakott-karfiol
(Forrás: Berta Irma blogja: http://berta-irma.com)
