Vízkereszttől hamvazószerdáig
A természeti szabályokra és törvényekre nyugodtan mondhatjuk: játékszabályok. Farsang idejére az ember elengedi magát és a szórakozásnak, mulatozásnak enged teret. Érdekes jelenet a Szentírásban, hogy Jézus első csodáját a kánai menyegzőn (Jn 1, 1-11) viszi végbe. A lakodalom minden korban az öröm és a boldogság szinonimája. Valaki egyszer úgy fogalmazta meg, hogy Isten széles jókedvében teremtette a világot. Mindezekből kitűnik, hogy a földi értelemben vett boldogság érzete nem idegen Istentől. Az együttlét, a közösségi alkalmak felszabadítólag hatnak az emberre. „Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak." (Préd 3,4) Mintha az egyház liturgikus időszaka is alkalmazkodna a természet ciklusához, hiszen télen egy kicsit hajlomosabbak vagyunk a begubózásra. A farsang ideje remek alkalom a felszabadult közösségi élmények megélésére. Időt találni a másikra és egy kicsit megszabadulni a sokszor szigorúnak tűnő társadalmi normáktól. Ezért bújnak az emberek más-más ruhába, hogy a vicc, a szórakozás kedvéért görbe tükröt tartsanak a közösségnek.
Azután elközeledik húshagyó kedd és hamvazószerdával elkezdődik a nagyböjt. Ahogyan annyi mindenből, a vallási ünnepekből is egyeseknek az anyagi haszonlesés a fontos, pl. torkos csütörtök. Az ünnep tartalma elveszíti a szerepét és áttevődik a vásárlásra. Venni, fogyasztani, habzsolni, azután eldobni. Nem kell csodálkozni, hogy a társadalom egy része kiüresedett tekintettel néz a jövőbe, hiszen csak a mának él. Nincs benne remény. A keresztény ember ennél többet képvisel, hiszen van hite, reménye. Az, hogy a többségi társadalom nem abba az irányba megy, amely Isten útja, még nem kérdőjelezi meg Isten gondviselését. A történelem folyamán annyiszor bebizonyosodott már, hogy az anyagi biztonságot elérve, a társadalom önmaga ellen, de legalábbis az élet ellen fordul. Mert az ember mindenhatóvá teszi önmagát.
Szeretem azt a viccet, amely szerint Ceaușescu, a román diktátor, halála után felmegy a mennybe és Isten trónja elé járul. A Mindenható rákérdez, hogy miért a mennybe került? Mire a diktátor csendre inti Istent, mondván: Te rossz helyen ülsz, az az én helyem.
Kell, hogy az ember jól érezze magát, egészen addig, ameddig önmagában és felebarátjában kárt nem okoz. Isten akarja az ember boldogságát és örömét.
Zsúnyi Tibor
plébános
