Kultúra

KÖtetbe zÁrt Élet

A Gion Nándor Napok rendezvénysorozaton bemutatták

Horváth Ilona Filléres emlékeim című memoárját

A Gion Nándor Napok rendezvénysorozat keretében február 20-án bemutatták a szenttamási születésű Horváth (szül. Kancsár) Ilona Filléres emlékeim (Életem alakulása a XX. században) címűmemoárját, amely a múlt század húszas éveitől a XXI. század első évtizedének végéig tárja elénk a szerzőnő életének és élettereinek (Szenttamás, Zombor, Szabadka, Mohol, Péterréve, Lendva, Verbász) főbb eseményeit és ezek történeti hátterét. Iskoláztatása és hivatása révén az 1930-es évektől kezdődően informál a vajdasági magyar oktatás, a vajdasági oktatási és nevelési intézmények történetének egy-egy szegmentumáról, valamint a szlovéniai magyarok lakta helység, Lendva oktatási és kulturális életéről.

A 89 éves szerzőnő élőben nem lehetett jelen kötetének bemutatóján a Népkönyvtárban, mégis jelen volt, Lukács Attila ugyanis egy hosszabb interjút készített vele a könyv megjelenését követően. Az interjúban felelevenednek az emlékek eseményekről, emberekről, élettapasztalatok, bölcsességek fogalmazódnak meg.

A könyvbemutatón a Németh Dezső, a Gion Nándor Kulturális Központ vezetője, a kötet képanyagának gondozója és dr. Horváth Futó Hargita, a kötet szerkesztője beszélt a kiadványról és arról az egy évig tartó munkáról, amely a publikálást megelőzte. A rendezvényen részt vett Gondi Martina, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatónője is, a kötet ugyanis az intézet Emlékezet‒ Önéletírás, élettörténet, napló című, Hajnal Jenő által szerkesztett sorozatában jelent meg.

Hírportálunknak nyilatkozva dr. Horvát Futó Hargita elmondta, hogy Horváth Ilona felkérésre készült, tudatosan átgondolt, kronológiai rendben megszerkesztett visszaemlékezésének a célja az előző generációk élettapasztalatainak átadása és megőrzése, egy-egy jelentősebb esemény megörökítése, a példamutatás, nevelés: ‒ A szakirodalom a népi önéletírókat két csoportra osztja: naiv mesterekre és nem hivatalos írókra, akik más hivatástól jutottak el az irodalomig, de rendelkeztek irodalmi műveltséggel, tudatosan sajátították el a műfaj alapvető sajátosságait, és könyvük megírásával maguk is íróvá váltak. Horváth Ilona ez utóbbi szerzőcsoporthoz tartozik, tanítóként élte le az életét, önéletrajzát 85 éves korában kezdte el írni. Élet/család/iskoláztatás-történetét egy év alatt vetette papírra. A hatvan oldalas kézirat tizennégy fejezetre oszlik. Életének egyik fontos vonása a mozgásban levés, amely néha a körülmények kényszere, máskor a személyiségének megfelelő életforma kiválasztásából, az önkeresésből ered. Földműves családban született egy szenttamási tanyán, édesapja korai halála után édesanyja tartotta össze a családot, ő volt a családeltartó, küzdött, hogy megőrizze a birtokukban lévő ingatlanokat. A tanyán élő Kancsár család az utódok érdekében történő, az élet és a faj fenntartásához szükséges anyai önfeláldozás és védelem színtere volt. Felvilágosult, vagyona felett önállóan rendelkező édesanyjának köszönhetően iratkozhatott be a zombori állami leánylíceumba, majd a szabadkai magyar tannyelvű tanítóképzőbe. A Filléres emlékeim szerzőjének önéletrajza kiágazik más emberek élete felé: gyermekkorában betekintése volt a Gion Nándor Latroknak is játszott című tetralógiájában ismertté vált szenttamási Schank téglagyáros család életébe, Végel László tanítónőjeként pedig a szenttamási születésű Kossuth-díjas író iskoláskorából közöl történeteket újabb adatokat fűzve az író életrajzához. Horváth Ilona könyvének címe intertextuális nyom, kedvenc tévéműsorának, a Duna Televízió portréműsorának a címét veszi át. Önvallomását arcképeket, családi fényképeket és életének jelesebb eseményeit megörökítő fényképeket, dokumentumokat tartalmazó illusztrációs bázissal egészíti ki. Önéletrajzába népdalrészleteket, halotti búcsúztatót, búcsúéneket is beiktat. Sorsa egybeesik fontos történelmi eseményekkel, írásából megtudhatjuk, milyen érzés volt a XX. századi világ e kicsiny szegletében élni.

       A szabadkai diákévek idején                 Fiatal tanítónőként

     (1947. július 6.)                                    Szenttamáson (1953. május 15.)

A könyvbemutatót követően szót kértek a szerző valamikori diákjai is, hogy felelevenítsék emlékeiket, s leírják az őket betűvetésre és olvasásra megtanító, pályájukat elindító pedagógust a jelenlevőknek.

Paraczky László