A világ egy rövid időre Szenttamásra költözött
Utcai felvonulás, népviseletek tarkasága, egyedi népzenei ritmus, fergeteges tánc és soha nem tapasztalt hangulat a nagyvilágból. Egy mondatban így jellemezhető az Interetno fesztivál táncosainak pénteki, szenttamási vendégszereplése.
A szabadkai Intereno fesztiválon szereplők közül négy ország, Honduras, Mexikó, Paraguay és Lettország táncosainak és zenekarainak szenttamási bemutatkozása este hét órakor utcai felvonulással kezdődött, a közönség és a járókelők megcsodálhatták a dél-amerikai országok népviseletét, és élőben láthatták a néptáncokat.
A menet a Vuk Karadžić Általános Iskolából indult, majd a Karađorđe és a Zmaj utcán végigvonulva érkezett a Köztársaság téren lévő emelvényhez. A színek tarkasága elöntötte az egész teret, de ez csak bevezetője volt a későbbi vidám hangulatnak.
A vendégeket először Branislava Sekulić, a Kultúrotthon megbízott igazgatója köszöntötte, a rendezvényt pedig Radivoj Paroški polgármester nyitotta meg, aki elsősorban a község multikulturális jellegéről szólt: ‒ Olyan helyen élünk, ahol a kulturális keveredés nagyon sokat jelent. Többek között a normális életet és a toleranciát is. Most egy kiváló helyzetbe kerültünk, és vendégül láthatjuk barátainkat, akik elhozták és bemutatják nekünk népviseletük tarkaságát és népzenéjük sokrétűségét, amely tovább erősíti a kulturális keveredést közösségünkben. Nagy megelégedésemre szolgál, hogy köszönthetem városunkban a távoli országokból érkező fellépőket, és biztos vagyok benne, hogy jó házigazdák leszünk – mondta a szenttamási polgármester.
A közönség több mint két órán át élvezhette a fergeteges dél-amerikai táncokat, és megcsoldálhatta a Lettországból érkezett csoport temperamentumos táncait.
Az már most leszögezhető, hogy a péntek esti jó hangulatú és látványos rendezvény előkelő helyen szerepel a község idei kulturális kínálatában. A produkciók, amelyeket eddig csak a televízióból vagy az internetről ismertünk, a valóságban teljesen egyediek, és felemelő érzés volt a közönség soraiban lenni. Olyan érzésünk volt, hogy Szenttamás egy pillanatra a tolerancia fővárosa lett, hiszen a házigazdák vendégszeretete és a távolról érkezett csoportok barátságos viszonyulása, a többnyelvű kommunikáció, a közös fényképkészítés mind ezt hivatott bizonyítani.
Bebizonyosodott, nagy szüksége van ennek a kis közösségnek a más népekkel, kultúrával, szokásokkal való megismerésére és keveredésére, hiszen azok másfajta energiát hoznak, gazdagítva így azt a multikulturális világot, amely hidat képez a népek, országok és nemzetek között.
P. L.
