Nagypéntek, Nagyszombat, Húsvétvasárnap, Húsvéthétfő
Nagypénteken a katolikus hívők Jézus halálára emlékeznek. Ezen a napon szigorú böjtöt kell tartani. Csupán háromszor lehet étkezni, egyszer jóllakni, a hús fogyasztása pedig tilos. Természetesen a böjt alól fel vannak mentve a gyerekek, a betegek, a várandósok és a fizikai munkát végzők - akik nem tudnák étel nélkül ellátni a feladatukat. A hívők ezen a napon próbálnak minél nagyobb csendet tartani, befelé fordulni. Például nem hallgatnak zenét, rádiót, nem ülnek internet mellé, televízió elé.
Egyes templomok ilyenkor napközben is nyitva vannak, folyamatos imalehetőséget biztosítva. Több helyen van úgynevezett keresztúti ájtatosság, amellyel a hívők fölidézik Jézus keresztútjának történéseit. A templomoszlopokon, vagy falakon tizennégy képen végigkövethető Jézus halálának története, attól kezdve, hogy Jézust halálra ítéli Pilátus, római helytarrtó, egészen Jézus testének sírba helyezéséig. A keresztúti ájtatosság olyan elmélkedő imádság, amikor a hívők egymás után minden képhez odamennek, az imát vezető pap elmondja, a kép történetét, majd közösen énekelnek-imádkoznak, ezzel lélekben közelebb kerülnek az Istenhez. Nagypéntek estéjén megint összegyűlnek a hívők a templomban. Jézus történetének azt a szakaszát elevenítik föl, amikor az utolsó vacsora után elfogták, kihallgatták, elítélték, kivégezték, meghalt, majd eltemették. Ezen a napon nincs "szentmise", csak szertartás, melynek végeztével a hívek többsége hazamegy, és - tekintettel a szigorú böjtre - vacsora nélkül, vagy jelképes vacsora elfogyasztása után aludni térnek. Jézus - hitük szerint az Isten fia - meghalt. Sírban fekszik. Ilyenkor az egész világ kisértetiesen üres és végtelenül szomorú.
Nagyszombat húsvét ünnepének előnapja. Az igazi húsvéti ünneplés nagyszombat délután kezdődik. Arra a napra emlékeztet, amikor Krisztus holtteste a sziklába vájt sírban feküdt, de - miként az evangélium szerint előre megmondta - harmadnapra, azaz húsvétvasárnap hajnalára feltámadt. Ekkor van a katolikus liturgiában a tűzszentelés, amelyet a húsvéti gyertya- és keresztvízszentelés, majd a vigília-mise követ. A tűz Krisztus jelképe, akinek feltámadásával a remény, a fény születését ünneplik a keresztény egyházak. A misén már az Üdvözítő feltámadása fölötti öröm nyilvánul meg, a Gloriára ismét megszólalnak a harangok, s felhangzik az Alleluja. Estefelé tartják a feltámadási körmenetet. A pap a kelyhet, vagy a díszes tartót kézbe veszi, a segítői követik, csengőt ráznak, esetleg templomi zászlókat visznek magukkal, a hívek pedig húsvéti énekeket énekelve követik őket, körbejárják a templomot. Ez is az öröm, a boldogság kifejezése: „ki kell menniük az utcára” együtt ünnepelni a világgal: elmondani, micsoda fantasztikus dolog történt: a halál már nem érvényes többé.
Nagyszombaton ér véget a negyvennapos böjt, a körmenetből hazatérő családok ünnepélyesen elfogyasztják az általában sonkából és tojásból álló hagyományos húsvéti vacsorát. Szokás volt ezen a napon az első harangszóra kiszaladni a kertbe, és megrázni a gyümölcsfákat, hogy a régi rossz termés lehulljon, és ne legyen férges az új. A tűzszentelésnek sokféle hagyománya, szertartása alakult ki. Hamuját, parazsát eltették, gyógyításra használták, tettek belőle a jószág ivóvizébe, az istállóban, a házban és a földeken szétszórták.
Húsvétvasárnap, Jézus feltámadásának napja. Resurrexit vasárnap: a föltámadás vasárnapja, a liturgikus év legnagyobb ünnepe.
Vasárnap hajnalban az asszonyok kimentek Jézus sírjához, hogy a pénteken elmaradt balzsamozást elvégezzék. Az ehhez szükséges illatszereket vitték magukkal. A sziklasírt, amelyben elhelyezték Jézus testét, üresen találták, az Úr teste már nem volt a sírbarlangban. Isten küldötteitől, az angyaloktól tudták meg a test eltűnésének okát: Krisztus feltámadt, ahogyan erről még életében beszélt.
Sok helyütt szokás e napon a napfelkeltét egy magas hegy tetején várni, mert az egyik hiedelem szerint a felkelő Nap Krisztus feltámadásának bizonyítéka, a másik szerint, ha valaki jól figyel, megláthatja a felkelő Napban a Krisztust jelképező bárányt a zászlóval.
Húsvétvasárnapra virradó éjszaka volt szokás a Jézuskeresés, amikor meg kellett találni a faluban elrejtett Krisztus szobrot. A húsvéti határjárás célja, az egyházi jelentése mellett, a tavaszi vetések mágikus védelme volt. A zöldágjárás a természet megújulását jelképező énekes játék volt, a kakaslövés pedig farsanghoz, lakodalmakhoz és aratáshoz is köthető népi szokás, de a húsvét egyik jellegzetességének is számított.
Ehhez a naphoz is munkatilalom kapcsolódott: nem sepertek, nem főztek, nem hajtották ki és nem fogták be az állatokat. Már a X. század óta húsvéti szertartásnak számít a sonka, a bárány, a kalács, a tojás, a bor megszentelése a templomban. A húsvéti bárány Jézust jelképezi, a tojás az életet, az újjászületést. A sonka a paraszti élet gazdasági és kultikus rendje szerint vált jellegzetes húsvéti étellé. Sok helyen használták mágikus célokra a szentelt ételek maradékait: a kalács morzsáját a tyúkoknak adták, hogy sok tojást tojjanak, máshol pedig tűzbe vetették a maradékot, hogy a túlvilágiaknak is jusson a szentelt ételből.
Húsvéthétfő a magyar népéletben a locsolkodás napja. A szokásról már XVII.századból maradtak fenn írásos emlékek. A víz megtisztító, megújító erejébe vetett hit az alapja ennek a szokásnak, mely aztán polgárosodott formában (kölnivízzel locsolás) megmaradt a városokban napjainkig. Bibliai eredetet is tulajdonítanak a locsolkodás hagyományának, eszerint a Krisztus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vevő, ujjongó asszonyokat igyekeztek lecsendesíteni úgy, hogy lelocsolták őket. Vidéken egykor kútvízzel, vödörből locsolták le a lányokat, sőt egyes vidékeken a patakban megfürösztötték őket, sajnos ha hideg volt húsvétkor bizony betegség is származhatott ebből. A locsolás után a fiúk a régi időkben tojást, szalonnát vagy festett tojást kaptak cserébe. Ezeket a vörös, vagy lila hagyma héja, vörös káposzta vagy a zöld dió levének segítségével festették különböző színűre. Napjainkban a lányok és az asszonyok a férfiakat a locsolás napján vendégül látják, különféle ételekkel, kaláccsal és italokkal kínálják. A locsolkodást hagyományosan különböző versikék és mondókák kísérik, amelyek igen változatosak. Az technika fejlődésével a természetes festékanyagokkal készített hímes tojásokat lassan felváltották a mesterséges színezékekkel készítettek, de gyakori csokoládéból készült tojás, vagy nyuszi figura is. Sok esetben a tojás mellé aprópénz is jár a locsolkodónak.
Paraczky László, Szenttamás, 2013-03-16
