Az igazi világosság Istentől származik
A képek, amiket a közel-keleti háborúról, és Ukrajnából is látunk, a hadszínterekről szóló tudósítások azt mutatják, hogy a hadseregen kívül a harcoló felek támadásainak fő célpontjai minden bizonnyal az energia-, és áramforrások, valamint a víz. A mai világban áram nélkül, sötétben, víz nélkül a modern épületekben lehetetlen élni, vagy legalábbis nagyon nehéz.
Ha csak néhány évet visszamegyünk, mi is sötétségben éltünk. Mi, idősebbek emlékszünk a kilencvenes évek háborús idejére, hogy hányszor nem volt áram, és gyertyát, olajlámpást, a fontos intézményeknél generátort használtak. Valószínűleg mindig is így volt, az ember mindig a fényt kereste, hogy lásson, megszabaduljon a sötét terek bizonytalanságától, amely teherként megfojtja és összeszorítja a szívet. A karácsonyt a kezdetek óta a fénnyel, pontosabban minden fény forrásával, a nappal és különösen Istennel társították.
A Biblia egyik legnagyobb prófétája, Izajás örömmel írja könyvében: „a nép, amely a sötétségben járt, nagy világosságot lát, nagy világosság ragyog a sötétség földjén élőkre” (Iz 9,1).
A Nap minden nap felkel, és elpusztítja maga előtt a sötétséget, a bizonytalanságot és a félelmet. Ezt Jézus előtt is jól megértették az emberek, így sok vallásban az istenek között a főisten a napisten volt. Azt gondolták és hitték, hogy ez a felettünk álló csillag az élet teljességét adja, életben tart, áldásával áraszt el bennünket. Ajándékokat vittek a napnak, olykor emberáldozatokat is, hogy a napisten kedvében járjanak, megköszönjenek, vagy kérjenek tőle valamit. Rómában, Jézus születése idején a Nap a világosságnak a sötétség felett aratott győzelmének szimbóluma volt, és akkor ünnepelték, amikor Rómában kezdett hosszabbodni a nappal, vagyis december 23-24. körül. A keresztények átvették ezt a dátumot és alkalmat, amikor december 25-én kezdték ünnepelni a karácsonyt. Természetesen teljesen új tartalommal. Megértették, hogy az igazi világosság Istentől származik, ahogyan Izajás próféta írja, és nem egyetlen csillag formájában, amely megvilágít minket, hanem emberi testben, olyan testben mint a miénk, mégis másmilyenben. „Gyermek születik nekünk, a béke Fejedelme, aki örökké uralkodni fog, uralma örökké tart.” És hozzáteszi: „a mindenható Isten szeretete tette ezt”. Izajás próféta nemcsak a világosság eljövetelét, egy csodálatos gyermek születését jelentette be, hanem szavaival elmélyíti a világosság sötétség feletti győzelmének szimbolikáját. A próféta számára a sötétség az minden erőszakos cselekmény, akár katonák, akár hétköznapi állampolgárok, vagy ahogyan manapság mondják, civilek követik el.
Emlékszünk 2023. május 4-re… amikor ezen a napon kilenc diákot és a biztonsági őrüket agyonlőtték a Ribnikar általános iskolában. Le voltunk döbbenve. El sem tudtuk hinni, hogy ez lehetséges hazánkban. És mégis, megtörtént, különböző tények, körülmények, emberi hibák, felelőtlen, de bűnös cselekedetek miatt.
Ma már biztosan tudjuk, hogy a kommunikációs eszközök nagyban befolyásolhatják viselkedésünket. Tudjuk, hogy a médiának és a társadalmi kommunikációs eszközöknek mekkora szerepük van a háborúk kirobbantásában, a dezinformációk és a gyűlölet terjesztésben, amelyek szörnyű tragédiákhoz vezetnek. Szövetkezetek, Farmok, Big Brother és a hasonló műsorok terjesztik az emberek szívében a sötétség kultúráját, felébresztik az emberekben azokat az érzéseket, amelyek azt a benyomást keltik, hogy minden lehetséges, mindent lehet tolerálni, mindent meg lehet csinálni úgy, ahogy a televízióban mutatják. Az emberben ott van a jó és a rossz, a világosság és a sötétség, és úgy tűnik, sokkal könnyebb növelni benne a sötétséget mint a fényességet. Milyen nehéz rávenni az embereket, hogy adjanak valamit a szegényeknek ezekben a nehéz időkben, és milyen könnyű Belgrádnak e csodálatos városnak minden utcájában több fogadóirodát, játéktermet találni, ahol a családok és az egyének anyagi javait herdálják el.
Az ember arra hivatott, hogy a fény, a melegség és a szeretet hordozója legyen. Ezt a földi megjelenésünk kezdetétől tudjuk, de hogy ez a fény-, melegség- és szeretethordozás-tudat meddig mehet el, azt a Betlehemben született Jézus személyében látjuk meg valamint Máriában és Józsefben.
Megjelenésétől fogva, Jézus világosságot hozott Palesztina sötét éjszakájába. Először a nyájukat őrző pásztorok látták meg a mennyei sereg ragyogó fényét, majd az egész betlehemi istállót megvilágította az Istent dicsőítő angyalok fénye. A napkeleti bölcsek egy csodálatos és titokzatos égi csillag fényét követték. Jézus, amikor prófétaként és tanítóként kezdte nyilvános működését, visszaadta a vakok látását, kitörölte az emberek szívéből a bűn sötétségét, a hegyen elváltozott, fényes volt, mint a nap, és a feltámadás után múlhatatlan, örök világosság lett mindazok számára, akik hisznek benne.
Ez a fény világítsa meg szívünket, és különösen azok szívét, akik napjaink nagy kérdéseiről döntenek. A politikusok lépjenek ki „érdekeik” ördögi köréből, abból a sötét tévhitből, hogy fegyverekkel, és erőszakkal meg lehet oldani az emberiség problémáit, vagy eldönthetik a vitákat. Hála Istennek, soha sem fordult elő, hogy egy háború örökké tartott volna. Mindig békét kötöttek állandó, vagy részleges jelleggel. Mindezek ismeretében feltehetjük a kérdést, hogy miért olyan vak az ember, hogy mindig a mindent ígérő, és szinte semmit sem adó bűn, az erőszak, a vak nacionalizmus vagy az üres populizmus sötétjébe rohan.
Imádkozunk ezekben a napokban, hogy a testvérgyilkos háborúban lévő keresztény nemzetek megértsék mindenki számára szükséges békét, hogy hallják az élők kiáltását, akik minden nap temetik halottaikat. Ne feledkezzünk meg a különböző népek közötti háborúkról sem, mind a Szentföldön, mind Szíriában, vagy Afrika számos országában. Emlékezzünk a Nagorno-Karabahból elűzött keresztényekre, vagy a menekültekre szerte a világon.
Ebben a mostani időben, amikor úgy tűnik, hogy a sötétség erősebb a fénynél, nézzünk a kis Jézusra, és meg fogjuk érteni: hogy az utolsó szó mindig a fény igazi forrásáé, az Istené és az újszülött Istenemberé, ami nem az erőszakról és a gonoszságról, hanem az életről szól.
Áldott Karácsonyi Ünnepet és Boldog Új Évet kívánok mindenkinek!
Mons. Dr. Német László
SVD belgrádi metropolita érsek, nagybecskereki apostoli kormányzó
