Sikeresen szerepeltek a szenttamási és a verbászi kézimunkázók
Kikinda adott otthont idén a sorrendben huszonnegyedik Nemzetközi Kézimunka-kiállításnak.
Idén június 29-e és július 2-a között a nagykikindai Fejős Klára Általános Iskolában tartották meg a Vajdasági Magyar és Multietnikus Hagyományápoló és Kézimunka-kedvelők Szövetsége, a nagykikindai Egység Művelődési Egyesület, valamint a Viola Kézimunkacsoport szervezésében a huszonnegyedik Nemzetközi Kézimunka-kiállítást.
A negyvenegy tagcsoport, nyolc egyéni kiállító, öt gyermekcsoport és két fejlődésben sérült csoport között szenttamási és verbászi kézimunka csoportok is kiállítottak.
A szenttamási Kézimunka Kedvelők Egyesületében megtudtuk, ők már az első nemzetközi kiállításon is jelen voltak. Füstös Erzsébet, az egyesület elnöke elmondta, ezúttal 24 kiállító munkáit rakták fel:
− A hímzések között voltak fehér, kalocsai, tűfüles és szűcs hímzések, továbbá vajdasági pipacsos motívumokkal hímzett darabok, keresztszemes terítők, és egyszerűbb minták is. Ezen felül vittünk még horgolt gyermekjátékokat, táskákat, alátéteket, szőtt székpárnákat és gyöngyképet. Idén először mézeskalácsot és vesszőkosarakat is kiállítottunk. A felnőttek mellett a gyermekcsoport munkából is vitttünk, így festményt, apróbb horgolt tárgyakat, szőttest és festett mécses üvegeket is láthattak az érdeklődők. Második alkalommal vittük kiállítani a Gyöngy egyesület tagjainak a munkáit, akik már másfél éve dolgoznak velünk, idén heten voltak. Ami az eredményeket illeti elégedettek vagyunk, hiszen három serleggel és sok oklevéllel tértünk haza – mondta Füstös Erzsébet.
Hozzátette, az egyesületben nincs nyári pihenő, ugyanis megkezdték az előkészületeket a klub 25 éves fennállásának megünneplésére, ez mellett mintákat válogatnak a következő pályázatra és figyelemmel kísérik a nyári táborok programjait.
A szenttamási Hagyományápoló Klub 16 kézimunkázójának munkáját láthatta a nagyérdemű Kikindán.
− A klub Tulipán kézimunkacsoportja idén több mint 50 munkát vitt a nagykiállításra, többek között lyuk-, riselős és paraszti hímzést, továbbá kalocsait, matyót és tűfokost, mellettük volt még gyöngy, nemez és csipke is. Vittük a fehér hímzéseket is, amelyek a tavasszal zsűrizésen voltak. Mivel reggel az első között értünk oda, így több időnk maradt felrakni a munkákat. A megnyitón és a kézimunkák felrakásánál a csoportból kilencen voltunk jelen, a záróünnepségen nem voltam ott, a serleget a klub elnökasszonya vette át – mondta Srek Edit, a kézimunkacsoport vezetője.
Paróci Máriával, a Vajdasági Kézimunka Kedvelők Szövetségének elnökével és a verbászi Aranykalász csoport vezetőjével, valamint az asszonyokkal a hőség elől menekülve a Szirmai Károly Magyar Művelődési Egyesületben beszélgettünk.
A verbászi Aranykalász kézimunkacsoport mi-mindennel képviselte az egyesületet, hányan voltak, milyen munkákat vittek?
A verbászi kézimunkacsoport 26 fővel jelent meg a kiállításon, és amit a tavalyi kiállítás óta készítettünk minden ott volt. Ugyanúgy vittünk olyan dolgokat is, amik már voltak a kiállításon, így a hímzéstől kezdve a horgolás, a kötés, a barkácsolás, a szalma-, a csuhés- és gyékény dolgokig mindenből volt kiállítva. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy 50−55 féle munkát vittünk, és nagyon meg vagyok elégedve, mind a verbászi csoporttal, mind az egész kiállítással – mondta Mária.
Papacsek Terézia 2002 óta tagja az Aranykalász kézimunka csoportnak. Kérésünkre elmondta, elsősorban az aranyhímzést kedveli, de mindenfelé kézimunkát készít, kötni is szeret.
− A nagykiállításra aranyhímzésű dolgokat vittem. Ezt a fajta hímzést a húgomtól tanultam. Az asszonyok is nagyon szeretnék csinálni, csak az a baj, hogy nálunk nem lehet hozzá cérnát kapni. Van ugyan aranycérna, de az minőségileg nem felel meg. Először is sablont kell hozzá készíteni, vagy esetleg képet, amire rátapad. Le kell rajzolni, kivagdosni a képeket, majd felfércelni, onnantól pedig aranycérnával kell tovább dolgozni. Leginkább virág motívumok készülnek, de van egy táskám is, továbbá lehet kendőre, mellényre is hímezni – magyarázta Terézia.
A kérdésre, hogy mennyire nehéz technikáról van szó elmondta, hogy nem nehéz munka, viszont fontos a biztos kéz és a kiváló látás.
Nikolić Irén nyolc éve tagja a verbászi kézimunka csoportnak, a nagykiállításra enkausztika és pirográfia technikával készült tárgyakat, valamint horgolt kiskosarakat vitt. Kérésünkre elmagyarázta, sőt meg is mutatta, hogy mi hogyan készül.
− A pirográfia az fára történő égetés. Ráviszem a mintát, amit akarok csinálni, előbb a kontúrokat, majd a satírozást. Mikor befejeztem, jöhet a lakkozás. Az enkausztika egy kevésbé ismert technika, itt viaszt olvasztunk vasalón. Van egy kontúrpapír, amit lekenek a gyertyával, ez az alap. Miután megkaptam a viaszos réteget, felviszem a vasalóra a festéket. Lehet több színt rávinni egyszerre, de lehet egyszínű is, fantáziától függ. Én például soha nem tudom előre, hogy mit festek. Elkezdem az első mozdulatot, ezzel egyidejűleg jön az ötlet, vagyis a vasalóval történő különböző mozdulatok. Miután elkészült a minta, kipolírozom, azaz kifényesítem az egészet.
A kiskosár-horgolás alapja lyukacsos fa, ezekbe jönnek az első szemek, innen haladok felfelé. Tudom, hogy kb. milyen magasra szeretném és olyan mintát választok. Miután elkészült, horgolok egy szegélyt felül és ezzel befejeztem a munkát – magyarázta Irén.
Szöveg: Paraczky László
Fotó: Aranykalász Kézimunka Egyesület
Szerkesztette és közzétette: Németh Dezső
