Kiss Juliannára emlékeztek a szenttamási kézimunkázók
A két héttel ezelőtt elhunyt Kiss Julianna csoportvezetőre közös imádsággal és egyperces néma felállással emlékeztek pénteken délután a szenttamási hittanteremben a helyi Kézimunka-kedvelők Egyesületének tagjai.
A jelenlévők közül többen felidézték az örökmozgó nyugdíjas óvónő szerteágazó tevékenységét, aki mint elhangzott, kapocsként működött valamennyi vajdasági és határon túli kézimunkázó csoport között. Szervezett, rendezett és fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy a kézimunkázás minden szépségét, ideértve az új munkamódszereket, technikákat is átadja először a saját egyesületében, majd minden olyan érdeklődő csoport és egyén számára, aki tudta értékelni és továbbadni a szép munkákat, a hagyományos és kevésbé hagyományos hímzéseket.
Dr. Radosavljević Hargita felszólalásában emlékeztette a jelenlévőket, hogy a kézimunkázók egyesülete a 90-es évek végén eleinte a tuki óvodában tartotta az összejöveteleket, majd pedig az akkori plébános, Szarvas Péter atya belegyezésével a hittanterembe költöztek. Onnantól Kiss Julianna vezetésével − aki egyúttal a Vajdasági Kézimunka Kedvelők Szövetségének alapító tagja és elnöke is volt − pénteken délutánonként itt zajlottak a különböző foglalkozások, a kézimunka- és műhelymunkák, közösen készültek a helyi és vidéki kiállításokra, a teadélutánokra, az éppen aktuális polgári és egyházi ünnepekre: − Hiszem azt, hogy mindenkinek szép emléke van a csoportvezetőről, és biztos vagyok abban, hogy a munkához való közvetlen és őszinte hozzáállása miatt mindenki tisztelte. Mindnyájunkat szép emlékek fűznek a vidéki kirándulásokhoz, az ünnepi készülődésekhez, de voltak olyan pillanatok is, amikor valami miatt együtt szomorkodtunk. Emlékét örökre megőrizzük – mondta a nyugalmazott orvos.
Szögi Erzsébet felszólalásában elmondta, a csoportvezetőnek köszönhetően szoros kapcsolatok alakultak ki Szenttamás magyarországi testvérvárosai, Jánoshalma, Orosháza és Újhartyán között. A határ innenső és túloldalán élő kézimunkázó asszonyok a kölcsönösen megszervezett kiállításokon mutatták be a vidékükre jellemző, különböző motívumokkal díszített és más-más technikával készült alkotásokat. A kapcsolatokból később szoros barátságok szövődtek, a közös kiállításokon kívül igyekeztek elsajátítani egymás technikáját is.
Az összejövetelre meghívták a helyi Hagyományápoló Klub képviselőit is. Robotka Angéla, a klub elnöke javasolta a két kézimunkázó csoport jövőbeni szorosabb együttműködését. Mint mondta, a klubban bármikor nagyon szívesen látják vendégül a Kézimunkázó Egyesület tagjait, a véleménycsere mellett pedig közös programok, vagy akár projektumok is megvalósíthatók. Ugyancsak felajánlotta a segítséget az egyesület adminisztratív feladatainak rendezése terén.
Zsúnyi Tibor atya felszólalásában megerősítette, péntek délutánonként a kézimunkázó asszonyok továbbra is maradhatnak és dolgozhatnak hittanteremben. Akárcsak Kiss Julianna, ő is fontosnak tartotta az együttműködést, a közös munkát, hiszen a szenttamási magyar közösségnek az összefogás kell hogy legyen a legfontosabb célja: − Nem engedhető meg, hogy a még megmaradt magyarság a kicsinyke és egyéni vélemények miatt szétforgácsolja erőinket. Főleg most, amikor az összefogásra a legnagyobb szükség mutatkozik. Mindenkinek azt ajánlom, tegye félre a személyes véleményeket, sérelmeket, és próbáljon meg közösségben gondolkodni, cselekedni. Csak így leszünk, lehetünk erősek – hangsúlyozta a szenttamási plébános.
A Kézimunka Kedvelők Egyesületének összejövetelén olyan határozat született, hogy a tisztújító közgyűlést hat héttel a csoportvezető halála után tartják.
Paraczky László
