Toldi Éva volt a Kontaktzóna vendége
Az újvidéki Magyar Tanszék Kontaktzóna rendezvénysorozatának március 9-ei műsorában dr. Toldi Éva Önértésváltozatok, identitástapasztalatok című kötetét mutatták be. A tanulmánykötet a zEtna kiadónál jelent meg 2015-ben. A beszélgetést dr. Hózsa Éva, dr. Bence Erika és Józó Andrea, a tanszék hallgatója moderálta.
Dr. Bence Erika bevezetőjében rámutatott, hogy a magyar irodalmi recepció történetében az 1990-es évek végén lecsapódó, de az európai irodalomtudományban már egy-két évtizeddel korábban tért nyert (pl. Hayden White, Frank R. Ankersmit, Paul Ricouer, Umberto Eco) diskurzusok elsősorban a történetírás mint diszciplína és a történelmi regény mint fikción alapuló műfaj közötti határokat mosta el:
− Egyértelmű tehát, hogy Toldi Éva Önértésváltozatok, identitástapasztalatok című könyve első fejezetének az utóbbi két évtized prózatermését vizsgáló tanulmányai is ezekre az elméletekre reflektálnak, s az általuk újragondolt és átértelmezett jelenségeket járják körül, vizsgálják a magyar és a vajdasági magyar irodalomban. Tévedés volna azonban azt gondolni, hogy a könyv második, a magyar költészet világában mozgó és ott kérdéseket indukáló fejezetének (Újraírottak és újraírók) tanulmányai nem kapcsolódnak – még ha poétikai értelemben is – a történeti hagyományozódás, illetve a múlt tapasztalati jelenségeihez; a főleg a palimpszeszt eljárásaival foglalkozó tanulmányok is elsősorban a múltreprezentáció lehetőségeit értelmezik.
Dr. Hózsa Éva értékelésében kiemelte, hogy a kötetben az empirikus olvasó kerül előtérbe:
− Egy kis könyvről van szó, mégis benne van minden, amivel a szerző foglalkozik: a vajdasági irodalom, a kortárs irodalom, a történelmi tapasztalat. A vajdasági irodalomról Toldi Évának nyitott felfogása van, nemcsak olyan értelemben, hogy a magyar irodalom része, hanem összekapcsolja a régiókat is, és ez ebben a könyvben is nagyon jó kivehető.
Ötödik tanulmánykötetéről nyilatkozva dr. Toldi Éva elmondta, hosszú évekig szerkesztő volt, ezért fontos számára, hogy más is észrevette az empirikus olvasat meglétét tanulmányaiban, hiszen ez minden bizonnyal a korábbi évek tapasztalatával van összefüggésben, másként olvas a szerkesztő, másként a kritikus és megint másként a tanulmányíró. A Magyar Tanszékre is azért iratkozott, mert szeretett olvasni. Úgy gondolta, vannak olyan irodalmi művek, amelyek kívül esnek a szigorúan vett kánonokon, amelyeket csakis ő fedezhet fel, hozzá állnak majd a legközelebb, hogy a felfedezés öröme pótolhatatlan. Szerkesztőként már professzionális olvasó volt, ami egy teljesen más feladatkör. Akkor másra is gondolnia kellett; nemcsak egy irodalmi alkotás értékére, hanem optimális kivitelezésére is.
– A könyvembe felvett tanulmányok egy-egy résztémára összpontosító elemzések, melyek között fontos szerepet kap a vajdasági magyar irodalom. Remélem azonban, hogy kiadják egy írói eljárás jellegzetességeit, ez pedig az újraírás, ennek gondolata köré szerveződik a könyv. Az első részben prózai szövegeket vizsgálok, a második részben pedig verseket, illetve költői életműveket dolgozok fel. Habár úgy tűnik, hogy az újraírás a mai magyar irodalomban, elsősorban a költészethez kapcsolódik, ugyanilyen újraírásnak tekinthető a kortárs történelmi regény számos alkotása. Nemcsak azért, mert történelmi eseményeket állítanak új megvilágításba, hanem azért is, mert általában egy korábbi irodalmi szövegre épülnek, az irodalmi hagyománnyal folytatnak dialógust. A mai történelmi regényeket is felfoghatjuk újraírásként – mondta a szerző, miközben a történelmi tapasztalat és a történeti narráció összefüggéseire, múltábrázolás és hovatartozás kérdéseire is kitért.
A Kontaktzóna következő műsorára március 15-én kerül sor, 11 órától a kar mozitermében a tanszék Kreatív Műhelye bemutatja a „Zengj nekünk dalt” című műsorát.
Paraczky László
