Gyászmisével és koszorúzással egybekötött megemlékezést tartottak Verbászon
Az 1944/45-ben ártatlanul kivégzett németek és magyarok emlékére a hétfői kegyeletadás a verbászi római katolikus templomban gyászmisével kezdődött, Szabadi Károly plébános prédikációjával. Az emlékezők ezt követően a temetőbe vonultak, ahol Károly atya és Szilágyi Dénes István, református lelkész egyházi szertartását követően megszentelték a néhány évvel ezelőtt állított, a tömegsírok közelében álló vaskeresztet. A Magyar Nemzeti Tanács és a Vajdasági Magyar Szövetség közbenjárására a jelenlévők idén immár tömegsírokat is megközelíthették, ugyanis a temető cserjékkel, bozótokkal benőtt részét sikerült megtisztítani. Mint elhangzott, 1944 őszén az a verbászi német és magyar, aki valamilyen vétket követett el, az elment. A településen csak azok maradtak, akik senkit sem bántottak és semmilyen bűnük nem volt. Ők azok, akik életükkel fizettek, akiket kegyetlenül megkínoztak, lemészároltak és a tömegsírokba dobtak.
Szabadi Károly atya Máté evangéliumának 5. fejezetéből idézett: − Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld… Néma emlékek maradtak a kivégzettek után, és csupán a jeltelen tömegsírok tudják azt, hogy hányan lehetnek itt eltemetve. Közös imánkat az ártatlanul kivégzettek lelki üdvéért ajánljuk fel.
Szilágyi Dénes István, a verbászi református egyházközösség lelkésze emlékeztette a jelenlévőket, hogy Jézus azt kéri tőlünk, hogy szeressük ellenségeinket, majd pedig ebből következően mutassuk be szeretetünket jótetteinkkel, kedves szavainkkal és közbenjáró imánkkal: − Az elhunytak, akik sírjait most megszenteltük, nem azért haltak meg, hogy haragudjunk, hogy összekacsintsunk valakivel. Éljük meg Krisztus hatalmát, az ő szeretetét, amely úgy jön felék, hogy „Szeressük ellenségeinket!“. Építsünk új hazát Jézussal, és tudjunk rámutatni a sírokra: Ők azok,akik meghaltak Krisztus igazságáért! Ők azok, akikhez emlékezve jövünk össze, s magasztaljuk, áldjuk Krisztus szent nevét, mivel testvérek lehetünk az újakkal, akikkel itt élünk, akiknek már nem úgy fáj, hanem másképp, akiknek már nem ugyanaz, mint akiket megkínoztak, és gödörbe dobtak. Nekünk más, nekik már nem fáj.
Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke elmondta, a Keskenyúton Alapítvánnyal közösen sikerült megtisztítani a tömegsírokhoz vezető utat: − Négy felekezet temetőjének a színhelyén állunk, amelyet a gyom és a gaz évtizedek után benőtt. Most halottak napjára épp itt Verbászon azt látjuk, azt tapasztaljuk, hogy ha az emberi kéz, az odafigyelés és a törődés velünk van, akkor ki lehet irtani mindazt, amit a természet vissza próbált foglalni, s méltóképpen tudunk emlékezni itt Verbászon is az ártatlan áldozatokra, akiket 1944-ben ezen a helyen kivégeztek. Fáradozás, odafigyelés, törődés, de legfőképpen kötelesség az, ami vezetett bennünket, hiszen halottainkat nem elég csak eltemetni, hanem az emléküket meg is kell őrizni. Valahol ez a kettős feladat vár itt ránk Verbászon is. A Keskenyúton Alapítvány és a Magyar Nemzeti Tanács összefogásának eredményeként úgy gondolom, hogy egy kicsit derűsebb szívvel, de fájó gondolattal tud emlékezni az a magyar ember, aki ide eljön. Mert azt látja, hogy a feledést nem fedte be a gaz, hanem az emlékezet, a koszorúzás továbbra is, fogyásunkban is olyan feladatot ró ránk, amelyet tisztességgel próbálunk erősíteni.
A VMSZ verbászi szervezetének elnöke, Bógáncs Andrijašević Lívia elmondta, mindannyian szeretnék, hogy a temető (végre) rendezett legyen: − A párt helyi szervezetének hosszútávú programjában rögzítettük, hogy a temetőt fokozatosan kitisztítjuk, és az ártatlan áldozatoknak mielőbb egy méltó emlékművet állítunk. Erről a tervünről egyeztettünk a Magyar Nemzeti Tanáccsal, és idén megkezdődtek a munkálatok, azaz a temető tisztítása ott, ahol a két tömegsír van. A koronavírus ellenére a nyáron és az ősszel sikerült egy nagyobb részt kitakarítani, így az idén a nagy kereszthez már nem csak egy keskeny ösvény vezet, hanem egy szép nagy terület van kitisztítva, és el lehet menni a tömegsírokig. Amennyiben az időjárás megengedi, az akciót folytatni fogjuk egészen az év végéig – mondta Lívia.
Dognár János, a verbászi Szirmai Károly Művelődési Egyesület vezetőségi tagja rövid történelmi visszaemlékezésében elmondta, az akkori szemtanúk három tömegsírról tudnak, melyekben mintegy 200-230 embert temettek: − A verbászi központi temetőről van szó, amely valamikor katolikus, református és evangélikus temető volt. Beszélgettem 4-5 olyan emberrel, akik abban az időben 11-12 évesek voltak. Ők azt állítják, hogy a kisebb sír olyan 5x5, a középső 8x8, a legnagyobb pedig 10x10 méteres lehetett, és ezekben legalább 200 ártatlanul kivégzett áldozat nyugszik. A kivégzéseket a helyszínen hajtották végre, éjszakánként 2-3 óra körül. A mai Tesveriség Egység Iskola abban az időben leánygimnázium volt, nem messze van a temetőtől, ennek pincéjében is voltak kivégzések. Az épületet azóta lebontották, így az egész szörnyűségnek semmilyen nyoma nem maradt. Egy roma ismerősöm, aki csupán a szerencséjének köszönheti hogy megmenekült, a kínzások közepette fél szemére megvakult. Ő a fogatos kocsija oldalát levéve rakta szekérre az iskola udvarában heverő holttesteket, és szállította ide a temetőbe. Azért verték meg, nehogy valakinek elmesélje a történteket, nehogy kitudódjon a dolog, és az áldozatok száma. Évekkel később segítettem neki füvet kaszálni a temető közelében, ahol éltek, és amikor azt felraktuk a kocsira, megmutatta a helyet, ahol a tömegsírok vannak. Már akkor feltűnt, hogy azokon a lapályos helyeken csak fű nől, miközben az egész környéket benőtte a cserjés és a gaz. Ez ma is hihetetlennek tűnik, de igaz, és mostmár jól kivehető. Ha jól értesültem, akkor a Keskenyúton szervezet már azonosította és nyilvántartásba vette az ártatlanul kivégzett áldozatok 95 százalékát. Mi, verbásziak nagyon számítunk arra, hogy hamarosan kialakul az emlékpark, és meglesz az emlékmű is – mondta Dognár János.
Halottak napján az emlékezők megkoszorúzták a verbászi tömegsírok közelében álló keresztet és gyertyagyújtással rótták le kegyeletüket.
Paraczky László
