Ki kell lépni a mókuskerékből
Szenttamás és Bácsfeketehegy határvonalán a Krivaja folyón a múlt század második felében egy mesterséges vízszintszabályozókkal ellátott gát épült, amelynek szerepe a folyóvíz egy részének akkumulációja, amelyet azután a közeli mezőgazdasági földterületek öntözésére használnak. Az egykori szövetkezet tulajdonában lévő termőföldek időközben magánkézre kerültek, ezzel egyidejűleg pedig szinte ellenőrizhetetlenné vált a gáton lévő elzárók kezelése, aminek következtében a nyári hónapokban a Krivaja szenttamási szakasza csaknem teljesen kiszárad. Idén az esős tavaszt követően a Szívnél először csökkent a folyó szintje, majd a kánikula beálltával a víz apadni kezdett. Jelenleg az egykori malomnál átfolyik ugyan egy kis mennyiségű víz, a folyó begluki illetve rajcsúri városrészen áthaladó szakaszán azonban újra megjelent a békalencse, a Krivaja folyása leállt. A több évtizedes problémára a szenttamási Ökológiai Mozgalomnak van egy kivitelezhető és relatív olcsó megoldása. A részletekről az egyesület elnökét, Dragan Kurjačkit kérdeztük:
− A gát, amely tulajdonképpen nagyban befolyásolja a Krivaja vizének szintjét a szenttamási határban és a településen, nem legalizált, sehol sincs bevezetve, vagyis, papíron nem létezik. Bár, szerintem ez nem is annyira lényeges, hiszen az országban lévő épületek fele amúgy nincs bejegyezve. A kérdés tulajdonképpen az, hogy ki irányítja magát a gátat? És ki az, aki a szenttamási oldalon meghatározza a minimális vízszintet? A gát annakidején öntözési célokra készült, azaz, hogy szárazság idején legyen honnan locsolni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy jelenleg valaki számára hatalmas mennyiségű vizet kell biztosítani, csupán azért, mert fizet érte, valakitől viszont megvonható az alapvető jog a víz használatára. Mert a szenttamásiaktól egyszerűen elvették ezt a jogot. Az Ökológiai Mozgalom több feljelentést tett az ügyben, többek között a vízügyi felügyelőségnél is, akik elrendelték a minimális mennyiségű folyóvíz gáton történő áteresztését, illetve a hiányzó víz folyamatos pótlását. Régebben a folyó szintjét a topolyai tóból pótolták, most pedig a gáton lévő zsilipek szabályozásával történik. Ezzel úgy tűnik, hogy a probléma megoldódott, de a valóságban ez nem így van. A locsolásra szánt víz ugyanis gyorsan fogy, öntözéskor a hatalmas pumpák akár 1500 liter vizet is kivesznek a mederből percenként, vagyis folyamatosan biztosítani kell az elhasznált víz mennyiséget, ami a gátig úgy ahogy megoldódott, azon túl, azaz Szenttamás irányába pedig csupán a „felesleges” vizet engedik át. Így a folyó a község nyugati határában szinte teljesen kiszárad – magyarázta Kurjački. Kiemelte, a gáttól mindössze egy kilométerre, a Nićin tanya közelében a folyó inkább egy üres árokra hasonlít, a település felé haladva viszont a meder szélesedik, és kialakul ugyan egy sima víztükör látványa, ám a víz itt mindössze 4-5 cm mély, és több helyen kilátszik a meder feneke. Az évek, évtizedek óta húzódó probléma megoldására tucatnyi terv, projektum készült, de nem történt semmilyen előrehaladás. Nekünk van egy aránylag kevés pénzből megvalósítható javaslatunk, ami eddig nem került napirendre. Ez abból áll, hogy a Szívnél lévő nyílást gerendákkal el kell zárni, a mellette egykori malomnál lévő áteresztőn pedig fémből egy kisebb szabályozható nyílást kell készíteni. Ezáltal a Bácsfeketehegy felől érkező víz szintje számításaink szerint egy-másfél méterrel megemelhető, ami elegendő, hogy ezen a hosszú szakaszon újraéledjen a folyó növény- és élővilága, továbbá a part mentén lakók is tudjanak locsolni. Amennyiben sikerül elérni a tervezett szintet, azaz megduzzasztani a folyót, onnantól ennek a megoldásnak köszönhetően könnyen kezelhetővé válik a településen áthaladó további szakaszok vízzel való pótlása, mert a Szívtől lefelé a folyó vizének utánpótlása már a Bácskai Nagycsatornából történik, azaz itt már nem áll fenn a kiszáradás veszélye. Bár a nyári hónapokban sokszor itt is csökken a víz szintje, lelassul az áramlás, a mederben mindig van elegendő víz, ezzel együtt élővilág is – mutatott rá a szenttamási „zöldek” elnöke.
Kifejtette, a helyzet rendezését a Szenttamás és Bácsfeketehegy határánál lévő zsilipnél kell elkezdeni. Véget kell vetni annak, hogy a folyót egyesek magántulajdonnak tekintsék, s hogy a zsilipnél lévő áteresztőket kényük-kedvük szerint nyissák és csukják. Sajnos, nincs (fizikai) lehetőség ezek állandó felügyeletére, a vízügyi felügyelőség rendeleteit pedig csak pár napig tartják tiszteletben. Mindent összegezve olyan mókuskerék-folyamat ez, amiből kilépni csakis határozott kiállással lehet. A szenttamásiaknak lépni kell, mert a problémát senki nem oldja meg helyettük.
Paraczky László
