Kultúra

Két szenttamási fiatal közös kiállítása

A szenttamási Kultúrotthon Kulturális nyár rendezvénysorozatának keretében hétfőn, augusztus 12-én a Kultúrotthon galériájában megnyílt Szabados Zsófi és Munjin Diana első közös képzőművészeti kiállítása. A megnyitó vendégfellépője Pančić Kevin kelebiai szólóénekes volt, az alkalmi zenei aláfestést pedig maguk a művészek szolgáltatták.

A megnyitón a jelenlévőket a Kultúrotthon megbízott igazgatója, Milica Zarić köszöntötte, aki örömét fejezte ki amiatt, hogy a szenttamási művészek első, közös tárlatának éppen a helyi galéria ad otthont: − Nagy megtiszteltetés érte a Kultúrotthont, hogy a két fiatal tehetséges művész közösen bemutathatja mindazt, amit tud, amire képes, és amit eddig alkotott. Szerintem néhány év múlva már olyan magasan állnak majd a művészek létráján, hogy nem fogjuk sem őket, sem műveiket elérni.

A két fiatal művész a kiállítás megnyitója előtt készült villáminterjúban elmondta, ez az első közös tárlatuk. Zsófinak már több önálló kiállítása is volt, Dianának viszont ezidáig csupán néhány alkotása került közönség elé. Zsófi, aki a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium képzőművészeti szakán tanult, jelenleg az újvidéki Művészeti Akadémia grafikai tervezés szakának hallgatója, Diana pedig a szabadkai Zeneiskolából került a Pécsi Tudományegyetem ugyancsak grafikai tervezés szakára.

Szabados Zsófi: − Érdekel az akt, de más is megfog, így nem csak az elmúlt négy év kötelező tanagyag-rajzaival foglalkoztam, hanem sok minden mással. A tanulmányi rajzok úgy készültek, hogy valójában négy óránk volt az elkészítésre: ebből egy óra az arányok rajzolásával telt, a többi pedig a munka kidolgozásával. Tekintettel arra, hogy elég érzékeny típus vagyok, azóta már tényleg kipróbáltam többfajta technikát. Főleg a mindennapokból merítek, ami történik, ami kéznél van, elérhető, azt szinte azonnal lerajzolom. Vagy számítógépen csinálom, és formálom, gyúrom, vagy csak sima papírra viszem át a gondolataimat, és amit látok. Több kiállításon is láthatták már az alkotásaimat, kb. ugyanezt, ami ma is látható, de újak is vannak.

− Jómagam viszont azokból a rajzokból válogattam, amelyekkel készültem a felvételi vizsgára, de van közöttük tanulmányi rajz, pár grafika és kisrajzok is. A tanulmányi rajzok ,,klasszikus” módszerrel, szénnel készültek, ám igazából legjobban a tussal készült kisrajzokat szeretem. Legújabban zsírkrétával is dolgozok. Igazából nem tudnék pontosan válaszolni, hogy mit szeretek jobban rajzolni (és mivel), ugyanis imádom a kihívásokat. Ha úgy érzem, hogy egy technikában biztonságban érzem magam, megyek a következőre, azaz másikkal próbálkozom. Nem mindig az a jó, amit mások mondanak, dicsérnek. Szerintem csak úgy lehet fejlődni, ha az ember kilép abból a bizonyos körből, amibe begubózott. Nagyon szeretem például a japán művészi elemeket, melyekből kevés van errefelé, viszont igen érdekesek, tartalmasak – magyarázta Diana.

A kérdésre, hogyan és mennyire tud manapság érvényesülni a fiatal tehetség, Zsófi elmondta, hogy ez nem kizárólag a számítógépes reklámozástól függ, hiszen van elég idejük a kibontakozásra és fejlődésre, és eljön az idő, amikor mindezt kamatoztatni tudják. Diana szerint viszont az érvényesüléshez a szerencse mindeképpen kell.

A tervekről szólva elmondták, mindketten ugyanezt szeretnék folytatni tovább. A jég mostmár végleg megtört, bátorság és tehetség van, nincs miért meghátrálniuk.

P. L.