A szürrealizmus mint az álmodozó védőmechanizmusa
A szenttamási Kultúrotthon Galériájában csütörtökön, szeptember 4-én megnyílt Pulai Árpád szenttamási születésű művész A szürrealizmus mint az álmodozó védőmechanizmusa elnevezésű kiállítása. A kiállított darabok a nemez és a digitális technika ötvözetének kombinációját próbálják a látogatók elé tárni, teljesen szokatlan, egyedi stílusban készült darabokon keresztül.
Pulai Árpád a belgrádi iparművészeti egyetem textiltervező szakán szerzett oklevelet 2011-ben. Mint mondta, főleg az egyedi szövésű nagy darab szövetek kötik le a figyelmét, melyeket válaszfalaknak, takaróknak használhatnak, és ezekből is azok, amelyeket lehet modifikálni, átalakítani, így azok a használati kellék mellett művészeti értéket is kapnak.
- Az új szövetanyagok előállítása és azok karakterisztikájának meghatározása mellett főleg régi, hagyományos, de a kevésbé ismert szövésekkel foglalkozom. A legérdekesebb az, amikor a régi és az új anyagokból hermetikus prés alatt, vegyi úton egy újabb anyagot kapunk. A szenttamási kiállításon azonban a régi anyagokból készült művek dominálnak azzal, hogy ezekbe a képregényekből ismert grafikus illusztrációkat, rajzokat vittem be. Amikor azt mondom, hogy régi anyagokkal dolgozom, itt főleg a nemezelésre gondolok, aminek alapanyaga a természetes gyapjú. Kétféle nemezelés van, a vizes és a száraz, jómagam az előbbivel dolgozom, ami már őseink korában is ismert volt. Vidékünkön főleg a juhgyapjúból kapott nemez terjedt el, amikor is forró vizes gyúrás hatására, a szőrön elhelyezkedő pikkelyek összeakadnak, és így ebből az összetömörödött szőrből alakul ki egy erős anyag. Ezen az elven lapszerű képződmény is előállítható, ez a nemez (filc), amit - tekintettel annak nagyságára, a forró gőzre és az ezt követő hidegvizes munkára - általában kint, a szabad ég alatt háziszappan segítségével csinálok meg. Ez képezi az alapanyagát a készülő műnek. Amikor megszületik az ötlet, az ábra, illetve a grafika, amit bele szeretnék komponálni, akkor az egészet többszörösen hengeren áthajtom, majd amikor megszárad, újra szétszedem, és közé rakom a már digitális technikával készült ábrát, kompozíciót képező másik anyagot, ami általában ugyancsak nemez, de lehet akár műanyag vagy mesterségesen előállított szövetanyag is. Ezek általában más színűek, mint a természetes színű gyapjú, így az ábrák jobban kivehetőek. Legtöbbször megvan a fából készült felület is, amin az egész alkotás fekszik, magát a keretet pedig utólag szerkesztem hozzá. Ezeket a dolgokat mind egyedül csinálom, kézzel, szappan és víz segítségével, tehát semmilyen gépi munka nincs benne. Éppen ezért hosszadalmas és nagy odafigyelést igénylő munkáról van szó, viszont megéri a fáradtságot, időt és a befektetett energiát, hiszen olyan egyedi darabok születnek, amiknek megvan a maga sajátos művészi értéke. Beleszőni a régibe az újat, vagyis az őskori szövetbe a modern ábrát – magyarázta a fiatal művész. Mint mondta, a nagyobb, sokszor válaszfalak szerepét betöltő darabok már a korai középkorban szövőszékeken készültek, ezekbe pedig különböző mintákat, motívumokat is beleraktak. Az ilyen „szőnyegfalaknak” általában egyfajta szigetelő szerepe is volt, azaz, hogy csökkentsék a helyiség nagyságát, magyarán a fűthető felületet. Később ezek a dolgok a belőlük készült használati tárgyak (öltözetek, táskák, stb.) mellett már csak dekorációs szerepet töltöttek be, mint ahogyan az itt kiállított munkák is. Az alaktalan, de modern fakeret hozzásegít ahhoz, hogy a mű és a rajta lévő motívumok megfelelő helyet kapjanak a mai korszerű lakberendezésekkel együtt, emelve a lakás élénk hangulatát vagy éppen zártságát.
Az egyedi kiállítás a szenttamási Kultúrotthonban szeptember 18-ig tekinthető meg, minden munkanapon 8-15 óráig.
Paraczky László
