Penavin Olga-kiállítás nyílt a Magyar Tanszéken
A Magyar Tanszék fennállásának 57. és Penavin Olga születésének 100. évfordulóját ünnepelték október 25-én az újvidéki Magyar Tanszéken. Ebből az alkalomból a Bölcsészettudományi Kar első emeletén kiállítást szerveztek, amelyen a 100 éve született Penavin Olga nyelvész, néprajzkutató és egyetemi tanár gazdag munkásságát mutatták be.
A kiállítást Fitze Tímea és Tüskei Vilma állította össze. Dr. Csáky Sörös Piroska megnyitó beszédében elmondta, éveken keresztül a tanszéknapi ünnepség kísérő rendezvénye volt egy-egy kiállítás, amelynek az anyagát a Tanszék könyvtárában rejlő értékekből válogatták. Ez a kiállítás rendszerint tematikus volt, tárgyát valamilyen időszerű téma határozta meg. Így 2001-ben a nemzetközi Egyetemi Nyelvészeti Napokat dr. Panavin Olga munkásságának szentelték abból az alkalomból, hogy júliusban betöltötte a 85. életévét. Sajnos, mire a konferenciára sor került, a tanárnő október 25-én eltávozott az élők sorából. Akkor a konferencia szervezői kérésére elvállalta, és egy alkalmi kiállításon megkísérelte bemutatni a Tanárnőt (mert valamikor diákjai, tanítványai csak A Tanárnőnek nevezték Penavin Olgát) munkásságát:
‒ Igyekeztem lehetővé tenni, hogy a résztvevők, a hazai és külföldi előadók és az egyetemi hallgatók, némi betekintést nyerjenek – ha nem is a teljes életműbe és annak fogadtatásába ‒ pályájának legfontosabb munkáiba és életének fontosabb állomásaiba. Penavin Olga az idén lenne 100 éves. Ismét emlékezünk, ismét igyekszünk feleleveníteni a gazdag életművet, hogy ne merüljön feledésbe. Talán nem véletlen, hogy éppen halálának a 15. évfordulóján – mutatott rá Csáky S. Piroska. Kiemelte, az 1916-ban Debrecenben született, lánykor nevén Borsy Olga munkáit másodszor talán kicsit másképpen sikerül bemutatni. A teljesség igényével történt az anyag összeválogatása, az összegyűlt anyagnak viszont csak egy töredékét sikerült elhelyezni a rendelkezésre álló tárolókba. A dokumentumokból látható életének egy-egy szakasza, az is amivel foglalkozott, amit írt, és jelzésszerűen az is, amit róla írtak. A kiállításnak köszönhetően megismerhetik munkáit azok is, akik életében nem találkozhattak vele: ‒ Kevesen vagyunk már, akiket tanított, akikkel dolgozott, akikkel valamilyen formában együttműködött. A mai diákok, a fiatal nemzedék már csak a művein keresztül ismerheti meg Penavin Olga munkásságát. Nekik útravalóul szolgálhatnak alkotásai, talán példaképük is lehetne – mondta a Penavin tanárnő egykori diákja, munkatársa, barátja, gyámja. Hozzátette, neki köszönheti azt, hogy kutatópályára lépett, néprajzosként indult, később azonban a művelődéstörténet felé fordult.
‒ A tanárnő kiállítása kapcsán 2001-ben is elmondtam, most is az mondom, hogy munkáit nézve, bennük lapozgatva, látjuk gazdag kutatómunkáját, és úgy érezhetjük, mintha köztünk lenne. Az akkor bemutatott kiadványok alapján azt állítottam, hogy munkával kitöltött, gazdag életmű zárult le október 25-én. Az igazsághoz tartozik, hogy nem is zárult le teljesen. Posztumusz kötetként jelent már meg a természethez való vonzódását is tükröző Bácskai és bánáti (népi) növénynevek című munkája (Forum, 2002), és nem láthatta már a szerb nyelven készült Pavle Ivićnek ajánlott kötetben megjelent tanulmányát sem.
‒ Hogy mi-minden látható a kiállításon? Elsősorban az önálló kötetek, a gyűjteményes kiadványokban, folyóiratokban megjelent írásai (magyar és idegen nyelven). A több kiadást megért könyveiből csak egyet tettek ki a tárlat összeállítói (Szélördög), a többi kiadás leírása megtalálható a bibliográfiában. A dokumentumok nem tematikus elrendezésben láthatóak, hanem időrendben. Méltatói gyakran megfeledkeznek korai munkáiról. Nem említik a tankönyveit, amelyeket az ötvenes években adott ki (Magyar nyelvtan az általános iskola V. osztály számára 1953., a VI. osztrályos 1954. és a VII. osztályos 1956-ban). Ezekből egy látható a szekrények egyikében. Munkásságát A Jugoszláviai Muravidék magyar tájnyelvi atlaszával indítja. Ez önálló kötetként látott napvilágot (Budapest, Magyar Nyelvtudományi Társaság, 1966), de időközben számos résztanulmányt írt, amelyek a Hídban vagy más folyóiratban láttak napvilágot. Tanulmányait magyarul, szerbül, németül írta. Ez a nyelvi változatosság is látható a tárlaton. Társszerzője is volt néhány tanulmánykötetnek – a földrajzi nevek adattára 1976 és 1982 között – Szabadka, a székelytelepek, Ada és környéke, Szenttamás, Temerin, Becse és Gombos földrajzi nevei. Tanulmányai közül főleg különlenyomatok kerültek a tárolókba. Ezek közül is válogatni kellett. Teljes adattáruk Penavin Olga bibliogtráfiájában található a Hungarológiai Közlemények 1996. évi 4. számában, ami Csapó Julianna munkája. A róla szóló írások közül is válogatni kellett, a halála után megjelent megemlékezésekből ugyancsak. A központi térben fényképek, érettségi tabló és más személyes jellegű dokumentum került: a doktori diplomája, a régi útlevele Németországi vízummal. Mellette a gyűjtőutak egyik fontos dokumentuma a diákok feljegyzése és képek kerültek magáról a munkáról. A tanítás mellett életének legfontosabb részét a gyűjtőmunka töltötte ki. A fényképeken látható, hogy ez bizony elég fárasztó és odaadó munka volt. Gyakran gyalog vagy szekéren járta a vidéket. Hol egyedül vagy a tanársegédjével, sokszor viszont egyetemi hallgatóival. A falu népét nem ültette le egy-egy beszélgetésre, hanem ő is (és a diákok is) bekapcsolódtak az éppen időszerű munkába, és így alakult ki az adatközlő és a gyűjtő között egy bensőséges, őszinte viszony. Ennek köszönhető, hogy adatai megbízhatóak, hitelesek. Nem azt mondták el neki mondjuk a családi életről, amit idegennek illik elmondani, hanem ahogyan a valóságban megélték azt. Némelyik képen látszik, hogy szüretelnek, kapálnak vagy más munkát végeznek. A képek minősége, sajnos, nem mindig volt megfelelő, hogy kinagyítva láthatóvá tegye a munkafolyamatot és a képen levő személyeket. Néhány levél, tanácskozásra küldött meghívó, kutatásra vonatkozó engedély szintén hozzátartozik az életműhöz. És itt vannak a kitüntetései (Csűry Bálint-emlékérem, Újvidék Októberi Díja 1972-ből, Szenteleky-díj l996, A Magyar Népköztársaság Csillagrendje, Munkaérdemrend, Györffy-emlékérem), a Magyar Néprajzi Társaság díszoklevele, a kórógyi Ady Endre Kultúegyesület díszoklevele. Képek, kéziratok, gyűjtőúton készített kazettás felvételek is helyet kaptak a tárolókban. A díszítőelemként felhasznált népi szőttesek, hímzések a tanárnő hagyatékában vannak. A legtöbbet Kórógyon, Gomboson, Doroszlón és Székelykevén kapta, amikor gyűjtőúton volt valamelyik családnál. Penavin tanárnő hagyatéka (könyvei, folyóirat gyűjteménye) szinte teljes egészében a Tanszékre kerültek. Ezek főleg nyelvészeti szakkönyvek. Közülük, csak néhány dedikációt emeltünk ki. (Megfelelő feltételekkel használni is lehet a könyvtárát. Bízom benne, hogy használni fogják a fiatalok is. A kortársak, valamikori diákok is lassan elmennek… Szeretném hinni, hogy lesznek még a fiatalok között olyanok, akik megbecsülik ezt az úttörő és hagyományőrző munkásságot. Gyakran halljuk mostanában a hagyományőrzés fontosságát (olykor valós tartalom nélkül). A Tanárnő nem hangoztatta, de munkáiban komolyan megvalósította azt. Mivel a tárolótér nem tette lehetővé, hogy még több dokumentumot és tárgyi emléket mutassunk be, így csak figyelemfelkeltő ízelítőt adhatunk abból a sok dokumentumból, amit a Tanárnő írt, és összegyűjtött. Ezeknek a megismerése hozzásegít bennünket, hogy értékeljük a múltat, esetleg folytassuk a kutatást modern eszközökkel az ő sugallata alapján. Mentsük a menthetőt – ha még van – mondta végezetül dr. Csáky Sörös Piroska.
Penavin Olga munkásságának egy, a szenttamásiak részére nagyon fontos dokumentuma, kutatása a Matijevics Lajossal közösen írt Szenttamás földrajzi neveinek adattára, amely a Vajdaság helységeinek földrajzi nevei sorozat hatodik köteteként jelent meg 1981-ben a Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások Intézetében.
P. L. (Fotó: Varga Viktória)
