Méz a mézen terem
Az ország tartalékai megteltek, ezért a méz ára továbbra is alacsony
Miközben már egy hete hivatalosan az őszben járunk, a kitolódott nyári melegben a méhészek azzal foglalkoznak, hogy segítsenek méheiknek a tél átvészelésében. Ezek a rovarok ugyanis nyár végén már csak elvétve találnak számottevő nektárt a természetben, ezért biztosítani kell a méhcsaládok téli élelmét és a pihenésükhöz szükséges nyugodt körülményeket.
A szenttamási Miskolci Ferenc másodállásban 23 éve méhészkedik, jelenleg 60 családdal foglalkozik. A fiataloknak is javasolja, kollégájának tanácsokkal segített az indulásban. Szerinte 60 család méhével ugyan nem lehet eltartani egy családot, a méhészkedés sok munkával jár, de jövedelem kiegészítőnek megfelel. Amennyiben kedvező az idő egy-egy kaptárból akár 40-50 kiló méz is pörgethető.
Elmondta, amennyiben elemeznie kellene az idényt, azt össze kell kapcsolni az előző tíz évvel, ugyanis a méhészek nehéz és szokatlanul gyenge időszakot tudnak maguk mögött. Nagyon megfogyatkoztak a méhek, gyengült az immunrendszerük, rosszak voltak a legelők, s az időjárás is megváltozott. Az aszály nemcsak a mezőgazdaságra, hanem a méhészetre is rányomta a bélyegét, az egész országban elfogytak a méztartalékok. Ami volt, azt mind kiszállították, a kereslet megugrott, méz évekig nem volt elegendő. A tavalyi év azonban meghozta a változást, rekord mennyiségű mézet pörgettek a méhészek, megteltek a kannák és a raktárak. Többen azért nem pörgettek, hogy felerősödjön a méhállomány, ugyanis amennyiben a tél folyamán a méhek cukor és cukrozott szirup helyett mézet fogyasztanak, tavaszra felerősödnek, és sokkal jobban teljesítenek.
− Nem használok cukrot télen, mert legyengülnek tőle a méhek, inkább 15-20 kilogramm mézet hagyok nekik a kaptárban. Ez a mennyiség nem fogy el a tél folyamán, így tavasszal megtaláljuk ami megmarad, viszont a méhek sokkal erősebbek, s ez már az első alkalommal észrevehető. Nekik nem számít a hideg, ha van mit enniük. Tavaly nálam is sok méz lett, így 20-20 kilogrammot hagytam nekik a kaptárban, ezért a repcére már olyan erősek voltak, mint azelőtt májusban, az akácvirágzás idején. Némelyik család rajzásnak indult, erre is oda kell figyelni, ilyenkor szét kell szedni őket 3-4 felé, mert különben nem lesz akácméz. Idén az akác virágzásakor éppen esős időszak köszöntött ránk, mindössze három olyan napunk volt, amikor a méhek teljes kapacitással tudtak dolgozni. Tele voltak virággal az akácosok, de az eső kimosta belőlük a nektárt, s nem volt mit gyűjteni. Nekem AŽ kaptáraim vannak, szerintem elég, ha kaptáronként 50-60 ezer méhecskénk van, gyorsan és szépen megtöltik a kaptárt, mint ahogyan az nálam is történt – magyarázta Ferenc.
Közben elmondta, a tavasz az idén is hűvös, esős volt, így a hárs virágzása sem volt teljes − ugyanis a méhek számára ez az akácot követő legelő. A hárson ugyancsak kevés nektárt sikerült begyűjteniük, ezért kényszermegoldásként kivitte a kaptárok egy részét az egyik napraforgó parcellára. A többi kaptárnál azonban várni kellett, hogy összegyűljön megfelelő mennyiségű méz, vagyis hogy legyen tiszta hársméz is kínálatban (amit végül nem vettek el a méhektől – meghagyták tápláléknak), másrészt egy különös és nagyon finom hárs és napraforgó kevert méz jött össze. Miután ezt kipörgették, a nyár folyamán nagyon szép, minőséges és nagy mennyiségű tiszta napraforgó mézet sikerült gyűjteni.
− Az idén a méhészek nyolcvan százalékát a napraforgó mentette meg, bár ehhez kapcsolódóan saját tapasztalatomat is elmondanám. A nyáron volt egy hosszabb esős időszak, ilyenkor a méhek a kaptárban lévő tartalékot fogyasztják. Szerencsére épp akkor ellenőriztem a kaptárokat, és észrevettem, hogy a méhek az összes tartalék mézet megették, legyengültek, éhesek voltak. Vittem itthonról kristályosodott mézet, üvegestől betettem a kaptárba és ez elegendő volt a felépüléshez. A szeszélyes időjárás tehát eléggé megviselte a méheket, nagyon sokat dolgoztak, de ügyesek voltak. Ahogy számoltam, 45-50 kg, sőt ennél is több mézet kellett gyűjteniük, hogy legyen mit enniük, kineveljék az új nemzedéket, de maradjon a fészekben is, amit kipörgetünk. A napraforgón kétszer is sikerült pörgetni, így minden kaptárban megmaradt kb. 15-20 kg méz a méheknek. Szerintem ez tavaszig elég lesz. Hogy mindez miért fontos? Mint említettem az elején, azért, hogy ne kelljen a tél folyamán cukorral etetni őket. Mert a cukros víztől legyengülnek és elpusztulnak. Még kezdő voltam, akikor egy idős méhész elmagyarázta, hogy cukor helyett inkább elegendő mézet kell nekik hagyni – magyarán ne vegyük el tőlük mindet, amit a kaptárba hordtak. Így nem éheznek, tavasszal pedig felerősödve bújnak elő, és lesz méz is, raj is. A kollégáknak ilyenkor az ismert mondást idézem: Méz a mézen terem.
Az idényt összegezve a szenttamási méhész elmondta, településenként, sőt hely szerint is változó a helyzet. A legtöbb helyen átlagos évet tudnak maguk mögött a méhészek, van, aki erősebb vagy éppen gyönge évet jegyzett. Az idény még nem teljesen kész, ősszel is nyílnak virágok, és amennyiben a vénasszonyok nyara elhúzódik, lesz ún. kevert virágméz is.
− Több méhész ismerősöm van az országban, akik arra panaszkodtak, hogy az akác virágzása közepén a gyengébb családokat ki kellett segíteni mézes keretekkel, mert a méhek a saját részükre sem tudtak összehordani elegendő nektárt. Nekünk viszont mindenféle mézből lett. Több, kevesebb, de lett.
A beszélgetés folytatásában a méz árára tereltük a szót. Ferenc elmagyarázta, hogy a szenttamási egyesület tagjai olyan határozatot hoztak, hogy nem emelik a méz árát a piacon, ami annyit jelent, hogy egy-egy üveg aranyszínű finomságért továbbra is 800−1200 dinárt kell fizetni. A másik dolog, hogy tavaly leállt a méz kivitele. Van, aki a háborúra fogja, mások egyéb dolgokkal magyarázzák, a lényeg az, hogy az ország tele van mézzel.
− Szerbiában sok olyan méhész van, aki kizárólag ebből él, 200-300 kaptárral dolgozik, ezért felhalmozódtak a tartalékok. Nyugatra nem tudjuk kiszállítani, ezért nem emelkedik az ára. Pár évvel ezelőtt a Szerbiai Méhészszervezetek Szövetsége nagy energiát fektetett abba, hogy kiszorítsa a piacról a hamisítványokat, és úgy tűnik, hogy ez sikerült. A másik igen fontos dolog, hogy 3-4 éve Račán egy mézforgalmazó üzem nyílt, ahol a méztermelők ellenőrzött körülmények között tudják nagyban értékesíteni a termékeiket. A napokban megjelentek a kínai piac képviselői, amin igencsak meglepődtünk, hiszen soha nem gondoltunk arra, hogy egyszer a Távol-Keletre is eljut a szerbiai méz.
Végezetül elmondta, nagyon fontos a fogyasztók és a méhész közötti kölcsönös bizalom: a vevők elvárják, hogy a megszokott minőséget biztosítsa számukra. Szerinte hosszú távon csak így lehet megtartani a vásárlókat.
Forrás: Magyar Szó
Közzétette: Németh Dezső
