Őseink egyik „kincse”
Régen a szappanfőzésnek nagy hagyománya volt, hiszen ez volt a tisztítószer, a mosószer, a mosogatószer, a mosakodó szer, sokszor a borotválkozó hab is. Tehát minden személyi higiéniai és házi tisztítás szappannal lett megoldva.
A szenttamási 87 éves Kiss Anna elárulta, gyermekkorában édesanyjától tanulta a háziszappan készítését. Mint mondta, olyan nem mindennapi munkáról van szó, amit a szülők, nagyszülők folyamatosan átadtak a jövő generációjának, hiszen egykoron a házilag készült szappant nagyon megbecsülték: − Egy-egy főzés alkalmával két féle szappan készült: fehér és fekete. A fehéret kézmosásra, fürdésre, ruhamosásra használták, de hajat is sokan ezzel mostak. A fekete szappannal pedig általában a pokrócot, rongyszőnyeget, munkásruhát mosták. A háziszappan elkészítése külön fortélyokkal jár, nincs „kötelező“ recepje, és idő, de főleg tapasztalat kell hozzá, hogy az ember megtanulja – mondta mosolyogva bevezetőjében az idős asszony, aki a folytatásban ezzel kapcsolatban néhány alapvető tudnivalót és titkot is elárult: − A szappanfőzés tulajdonképpen a zsiradék gyűjtésével kezdődik, főleg télen, disznóvágás idején, de az év más időszakában is lehet gyűjteni. Olyan zsiradékról van szó, amit nem lehet másra felhasználni, mint például a bélzsír, de mehet közé az év közben megavasodott szalonna, faggyú stb. Én év közben is szedegetem a hozzávalókat, amit folyamatosan hideg helyen tartok, és amikor összejön, akkor kifőzöm. A szappan hozzávalói: egy kg zsiradék, egy kg zsírszóda (NaOH, nátrium-hidroxid, lúgkő) és nyolc liter víz (az arányok persze duplázhatók), egy régi bogrács, katlan (Szenttamáson ezt kotlaháznak nevezik), egy komolyabb, hosszú merőkanál, és több, különböző formájú edény, amiben kihül a szappan. Úgy készül, hogy először megolvasztjuk a zsiradékot, majd folyamatosan kevergetve hozzáadjuk a zsírszódát. Nagyon oda kell figyelni, mert ha egyszerre nagyobb mennyiség kerül a forró zsírba, nagyon habos lesz, és kifut, kispriccel. Közben ügyeljünk arra, hogy a gőznek maró hatása van, tehát ne kerüljön a szemünkbe. A főzés minimum két órát, vagy ettől tovább tart. A massza közben megsűrűsödik, krémszínű lesz, közben pedig a szappan feljön a tetejére, amit nagyobb merőkanánnal leszedünk. Mielőtt azonban levennék, szinte kötelező a „tollas ellenőrzés”, ami nem más, mint amikor egy szál tollat belemártunk a sűrű pépbe. Ha lemarja a toll száráról a tollat, akkor a keverékünk túl erős, hígítani kell, ami egyszerű zsírral is megtehető. Ha viszont gyenge, akkor még egy kevés zsírszódát kell tenni hozzá. A már kész szappant merőkanállal kiszedjük az előre odakészített edényekbe, amelyekbe hamarosan ki is hül, majd ezt követően különböző formákra szabható – magyarázta Anna. Hozzátette, a háziszappan igazából csak egy hónap múlva használható, addigra ugyanis annyira megkeményedik, hogy csak fűrésszel lehetett vágni. Így készül tehát a fehér szappan. Miután a fehér szappant leszedték, az üst alján maradt sűrű, már nem folyékony „feketealja”, azaz szennyeződés. Ehhez a masszához adtak még egy kevés zsírszódát és továbbfőzték, majd az előbb leírtakhoz hasonló módon formába öntötték. Ez az ún. fekete szappan. A házilag készített szappan kincsnek számított, a padláson tárolták, és évekig elállt.
Paraczky László
