Nagyon fontos a megfelelő agrotechnikai eljárás
Az elsődleges becslések szerint idén Szerbiában a tavalyihoz képest közel 100 ezer hektárral lesz nagyobb a kukoricával bevetett terület, ami annyit jelent, hogy a hazánkban legnépszerűbb mezőgazdasági kultúrát mintegy 1,2 millió hektáron termesztik. A számítások szerint ez 6,5 millió tonna hozamot eredményezhet, amiből közel 2 millió tonnát exportálhatunk. A vetésterület növelését elsősorban a tengerinek a hazai piacon történt megnövekedett kereslete és ára, továbbá a külföldi piacon történő értékesítési lehetőségek teszik még vonzóbbá.
Arról, hogy a kukoricát illetően mit mutatnak az előző évek tapasztalatai, mire kell a jövőben még jobban odafigyelni, és milyen ajánlatai vannak ezzel kapcsolatban az Újvidéki Nővénynemesítő Intézetnek, dr. Milisav Stojaković agronómust, az intézet kukoricanemesítéssel megbízott tanácsadóját kérdeztük. A szakember elmondta, a kukoricát illetően egy olyan termelési év van mögöttünk, amire nem lehetünk büszkék. Más ipari növényeknél talán egy picit jobb volt a helyzet, a búza és a napraforgó is jobb eredményeket hozott, azonban a nyár közepén beállt magas hőmérséklet az őszi érésű kultúrákra már rányomta bélyegét. Szerencsére a mezőgazdasági termelőink megszokták, hogy több kultúrát vetnek, így ha az egyikben alább dobnak a hozamok, a másik egy kicsit jobban terem, és ez alakítja nemcsak az ő sorsukat, hanem a felhasználókét, azaz a fogyasztói társadalomra is kihatással van.
− Az ipari kukorica Vajdaságban a legelterjedtebb kultúra, minden évben 600‒650 ezer hektáron vetik, ami az országos átlagnak a felét teszi ki. A kedvezőtlen időjárás ellenére az elsődleges statisztikai kimutatások szerint a tavalyi termés a sokévi átlagnak felel meg, azaz a nyári hőség nem hatott ki nagyobb mértékben a hozamokra. Ez azt jelenti, hogy az átlaghozam 4,5‒4,7 tonna körül mozgott, ami a körölményeket tekintve nem mondható rossznak. Az intézet mintaparcelláin, de az egyéni termelőknél is néhány fajta (és itt elsősorban a szárazságtűrőbb fajtákra gondolok) rekordterméseket hozott, 8-9, sőt, több esetben 11 tonnás átlaghozammal. Ezzel szemben sok helyen csak 3-4 tonna termett, amiben a kedvezőtlen időjárás mellett a nem megfelelő agrotechnikának is szerepe volt. A hőhullám és a szárazság a június‒augusztusi időszakban, a teljes vegetáció, azaz a virágzási, az önbeporzási és a cső kialakulásának idején érkezett, amikor a kukoricának a legnagyobb szüksége lett volna a csapadékra. Csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy a vegetációs időszakban a kukoricának legalább 80 liter csapadékra lenne szüksége havonta, viszont sok helyen ennek még a fele sem esett. Így talán jobban érthető, miért mondtam azt, hogy elégedettek lehetünk a 4,5 tonnás átlaghozamokkal, annak ellenére, hogy például 2014-ben 8‒8,5 tonnás hozamok voltak, és amivel a tavalyelőtti év az utóbbi évtizedek egyik legjobb mezőgazdasági évének könyvelhető el. Újra bebizonyosodott tehát, hogy a termelés a legfontosabb természetes tényező, az időjárás befolyása alatt áll. Ez az öntözőrendszer mind szélesebbkörű bevezetésével valamelyest áthidalható, nálunk erre azonban még mindig nem fordítanak kellő figyelmet. Görögország egy jó példa arra, hogyan lehet öntözéssel kis területen sokkal rosszabb minőségű földeken európai viszonylatban is magas hozamokat elérni – mutatott rá a szakember.
Mint mondta, ha megfelelően előkészített talajba kerül a vetőmag, és maximálisan eleget teszünk az agrotechnikai feltételeknek, az esetleges kedvezőtlen időjárás ellenére is valamelyest sikerül javítanunk a hozamokat.
− A kukorica olyan növény, amely igényli a mélyművelést, ezért ajánlott, hogy az alapművelés mélysége minimálisan 28‒32 cm-es legyen. Néhány évenként periodikus mélyművelés is szükséges a területen, optimális esetben 3-4 évente kerül sor a 40-50 cm mély lazításra. Az alapművelés történhet forgatással vagy forgatás nélkül. Korán lekerülő elővetemény után nincs feltétlenül szükség szántásra. Sőt esetenként jobb a tavaszi szántás, ugyanis a téli fagyok szétomlasztják a rögöket, aminek következtében a téli csapadékot a durva talajfelszín jobban képes befogadni, így kevesebb az elfolyás, azaz több víz marad a talajban. A hátránya viszont az, hogy tavasszal sokkal kevesebb időnk van a vetésre, ami a kukorica termesztéstechnológiájának egyik kritikus eleme, mert az itt elkövetett hibák később már nem orvosolhatók. A vetéstechnológia pontos betartása a sikeres termesztés elengedhetetlen előfeltétele – magyarázta az agrármérnök. Hozzátette, vidékünkön az optimális vetési időszak április 20-a és május 5-e közé tehető, és ezt többé-kevésbé be is tartják.
A kérdésre, hogy az intézetben mennyire tudják vizsgálni az időjárástól függő vetőmagfajták ellenállóképességét, továbbá hogy vidékünkön melyek a legnépszerűbb kukoricavetőmag-fajták, beszélgetőtársunk elmondta, hogy jelen pillanatban mintegy 280‒290 fajta vetőmagot állítanak elő, ebből vidékünkön 15-16 fajta a „menő”. Utóbbiakból 6-7 olyan beéréstől függő fajta van, amelyek kimondottan dominálnak a térségben.
A legjobb kísérletek az egyéni termelők által rendelkezésünkre bocsátott mintaparcellákon folynak, amelyek esetében konkrétan a helyszínen győződhetünk meg arról, hogy melyik vetőmag hogyan viselkedik az adott térségben, az időjárási viszonyok és a teljes agrotechnikai műveletek betartása mellett. Itt a szakemberek a termelőkkel közösen, a gyakorlatban és első kézből láthatják, tapasztalják azt, hogy milyen a termés minősége és mennyisége, azaz a vetéstől kezdve hogyan fejlődött és ért be a kukorica. Két-három éven keresztül, 20-30 mintaparcellán próbáljuk ki az új vetőmagfajtákat, ettől biztosabb „módszer” nincs – mutatott rá az intézet szakembere.
Hozzátette, az egész Pannon-térség ezen belül pedig Vajdaság Európa egyik legnagyobb kukoricavetőmag-előállító központja, hiszen itt található a kontinens legtermékenyebb feketeföldje. A kukoricahibridek tenyészidő csoportosítása szerint a leginkább a korai (FAO 300-399) a középérésű (FAO 400-499) és a középkésői érésű (FAO 500-599 és 600-699) fajtákat termesztik.
− Mindig a termelő érdekeit és óhaját szem előtt tartva ajánljuk a vetőmagokat. Amennyiben a kukorica a földön kerül morzsolásra, ajánlott rövidebb tenyészidejű, korai fajtájú kukoricát vetni, mint például az NS 3022 vagy az NS 4051-es. Az NS 4030-as az aszályosabb, a 4023 pedig a csapadékosabb években hozott kiváló eredményeket. A középkésői érésűek közül kiemelhető az NS 5051-es, amely az utóbbi években az időjárástól függetlenül jó termést hozott, a 600-as érésűek közül pedig a legnépszerűbb és legelterjedtebb az NS 6030-as, az NS 6102-es pedig kimondottan ellenálló és szárazságtűrő, az NS 6010-es pedig tavaly a legmagasabb hozamokat hozta a termelőknek – mondta végezetül dr. Milisav Stojaković.
Paraczky László
