Kultúra

Szenttamas.rs

SZENTTAMÁS: 13. Őseink Zenéje

(Ismerkedés a fellépőkkel, 5. rész)

Hírportálunkon az elkövetkező napokban bemutatjuk a Szenttamáson január 17-én lezajlott 13. Őseink Zenéje népzenei rendezvény résztvevőit.

 Varga Attila (Szabadka)

 Az idei Őseink Zenéje rendezvényt szombaton este a szenttamási Sportcsarnokban Varga Attila szabadkai népzenész nyitotta meg. Vele a koncert végén beszélgettünk, a táncháztól félrevonulva, nyugodt légkörben. A dudán játszó zenész hivatása magyartanár,1984 óta tanít, diplomát pedig az újvidéki Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén szerzett.

 - 1986-ban az iskolaváltás alkalmával kaptam egy jó kis osztályt, amellyel eldöntöttük, hogy készítünk egy színdarabot, Esopus meséit, és ezt színre is visszük. Ezáltal sok gyereket aktivizáltam, és azt találtam ki, hogy a darabhoz kis zenei betétek kellenének, a virágénekekre gondoltam. Így utólag visszatekintve ez egy nagy bugyutaság volt, de végül is összejött. Akkoriban ugyanis már furulyáztam, az egyik kolléganőm pedig megígérte, hogy összehoz a férjével, aki ugyancsak népzenével foglalkozott. Így kerültem kapcsolatba Borsi Ferenccel, aki biztatott, hogy csak csináljam tovább, mivel akkoriban szinte senki sem furulyázott. Még ebben az évben két kislánnyal eljutottunk Verbászra a Durindóra, és onnantól szinte mindegyik Durindón ott voltam. Több csoportom is volt, később pedig a Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesülettel nagyon sokfelé megfordultunk úgy itthon, mint külföldön. Ezt követően pedig már nem az egyesület színeiben, hanem különböző formációkban léptem fel, sokszor szólóban is, elsősorban mint színpadi népzenész, hiszen az vagyok, és itt Szenttamáson is így léptem fel. Először szerepeltem az Őseink Zenéje rendezvényen, és igazából úgy érzem, az ittlétem egy kicsit savanyú. Ugyanis ezek a fiatalok kivétel nélkül egy nagyon szép, jó és minőséges műsort adtak elő, de egyetlen ismerőst sem láttam közöttük, azaz, a vajdasági népzenészek közül egy sincs itt. Véletlenül ráfutottam két diákomra, és egy jót beszélgettünk, de rajtuk kívül szinte senkit sem láttam az itteni muzsikusok közül. Nem tudom, hogy itt mi ment félre, vagy mi csúszott ki, de ez a rendezvény annakidején a vajdasági népi zenekarok fellépéséről szólt. Módosult az egész, és biztosan mindennek megvan az oka. Csak azt tudom megállapítani, hogy sajnálom, hogy nem voltak itt mások is. Nagyon jó lenne, ha itt vagy máshol összejönne az a népzenész társaság, aki itt van és rengeteget játszik, kiszolgálja a Gyöngyösbokrétát, a művelődési egyesületeket stb. Egy saját műsoruk, megszólalási lehetőségük volt, van, lenne és kellene hogy legyen nekik is. Ezt igazán sajnálom – mondta a szabadkai zenész.

A kérdésre, hogy a jelen pillanatban hol tart nálunk a népzene, és milyen jövő, kibontakozási lehetőség van a fiatal tehetségek előtt Varga Attila elmondta, hogy ha végzünk egy önelemzést, hamar rájövünk, hogy az igaz emberek a múltjukkal egy őszinte önelemzést végeznek, beleékelődnek abba a helybe, ahol élnek, és ebből táplálkoznak:

- Aki ezt nem fogadja el, az idegen táplálékot vesz magához, és lassan azzá válik, amit eszik. Ez nem csak fizikai, hanem lelki szintre is vonatkozik. Ha mi idegenekké válunk, akkor hol leszünk? Úgy is lehet mondani, hogy elvesztünk. A másik húzás pedig, ami ezzel együtt jár, idegenek soha nem leszünk, mert nekik csak a hátuk közepére kellünk, púpnak. Pontosabban kellünk, de csak addig, és olyan szintig, amíg az érdekeiket ki tudjuk szolgálni. Abban a pillanatban, amikor ez megtörténik, leereszkedik a redőny, felemelkedik a fal. Ennyire egyszerű a magyarázat – ecseteli a szakember. - A népzene jövője nálunk? Úgy látom, ha nyög is, de van, lesz. A közelmúltig szinte semmi sem történt, viszont az utóbbi 5–6 évben, amióta beindult Szabadkán a népzenei szak, a képzett tanároknak középszinten ki kell nevelniük egy olyan generációt, akik, ha majd odajutnak ahova indultak, talán azzal is fognak foglalkozni. Számíthatunk tehát arra, hogy munkájuknak köszönhetően mindeféle művelődési egyesület, fesztivál, felvonulás, találkozó zenei szintje talán nőni fog.

Varga Attila

(folytatjuk)

szenttamás.rs