2. oldal
A képeslap feltalálójának August Schwarz oldenburgi kereskedőt tartják, aki 1870-ben egy német levelezőlap bal felső sarkára egy ágyú mögött álló tüzér képét nyomtatta. Ez az év a képes levelezőlap születési éve. Ezt fogadta el a Képzőművészeti Alap is, amikor az 1970-ben kiadott képes levelezőlapjaira rányomtatta: „100 ÉVES A KÉPESLEVELEZŐLAP". Az 1878-ban tartott Postaügyi Világunió összejövetelén szabványosították a levelező-és képeslapok méretét 140x90 mm-ben. Nemcsak a méretet, hanem a díjakat is egységesítették; a lapok díjszabását a levéldíjszabás felében határozták meg. Az 1890–1914 közötti évek a képeslap térnyerését hozták. Érdekes, hogy bár már az 1885-ös Postaügyi Világkongresszus jóváhagyta, hogy a képeslapok hátoldalát megosszák a címzés és a közlendő szöveg között, az úgynevezett hosszúcímzéses lapok egészen 1905-ig megmaradtak. Tehát 1905 előtt csak a lapok képes oldalán levő parányi szabad helyre (vagy ami még rosszabb, a képet összefirkálva) lehetett írni. A posta 20 éves vonakodásának oka, hogy a hosszabb üzenetek íróit a drágább levél küldésére ösztökélje.
Erre az időszakra esik a képeslapgyűjtés nemes szokásának kialakulása.
A hatalmas érdeklődés hatására a kiadók jobbnál jobb ötletekkel, humorral, nyomdatechnikai eljárásokkal álltak elő. Nagy siker volt az átvilágítós képeslap, amely fény felé tartva egy másik képet tesz láthatóvá (például egy lap átszellemült arccal zongorázó hölgyet ábrázol, de a fény felé tartva láthatóvá válnak a szomszédok, amint fülüket befogva menekülnek el otthonról.) Magyarországon az 1890-es évek elején kezdődött a képeslapok elterjedése. Eleinte csak külföldi kiadók jelentettek meg magyar lapokat, majd 1896-ban, a Millennium alkalmából egy 32 darabból álló magyar sorozat kerül piacra, amely történelmünk eseményeit, Budapest és néhány vidéki város jellegzetességeit mutatja be. Az I. világháború újabb hatalmas lökést adott a képeslapkiadásnak. A csataképek, a fegyverek, a háborús térképek, de legfőképpen a hadipropaganda kimeríthetetlen tárháza volt a lapok témájának. A két világháború közötti időszakban vált tömegessé a filmjelenetek és a színészek „képeslaposítása”. Megjelentek a sportlapok, népszerű lett a leporelló, s annak az a fajtája, amelynél a képeslapból lehetett kihúzni harmonikaszerűen a kis képeket. A több mint ötven esztendeig tartó szocializmus nem tett jót a képes levelezőlapoknak. Kezdetben a silány minőség, később a tartalmi egysíkúság jellemezte. A hatvanas években nagy divat volt a „hangos képeslap”, melyet lemezjátszón meg is lehetett hallgatni. A rendszerváltásnak sokan örültünk, s tán még többen csalódtunk benne. Köztük a képeslapgyűjtők népes tábora is. Vártuk a választék bővülését, minőségjavulást, ötletes újdonságokat, érdekességeket. Ebből szinte semmi sem valósult meg. A képeslapküldés kiment a divatból. A mobiltelefon, SMS, e-mail gyorsabb, esetenként még olcsóbb is a lelassult és megdrágult postai szolgáltatásnál. A modern hírközlési lehetőségek konkurenciája csökkenti a képeslapok iránti keresletet, de nem szünteti meg. A festészet sem szűnt meg a fényképezés feltalálásával, a mozi és a színház sem halt meg a televízió megjelenésével, és az újságok is túlélik az internet elterjedését.
Az első képeslapok az utazókhoz kötődnek, akiknek szokásukká vált, hogy útjaikról rövid üdvözletet küldjenek képes levelezőlapokon. Az első képeslapot több mint 100 éve küldték. Kezdetben a képes levelezőlapok hátoldalát csak a címzésre lehetett használni, és ide ragasztották a bélyeget is. A kép a másik oldal negyedét, harmadát vagy felét foglalta el, a fennmaradó részre lehetett írni az üdvözlő sorokat. Később nagyobbak lettek az illusztrációk, melynek eredménye, hogy kevés hely maradt az írás számára, s hogy ne a képre írjanak, ezért alakult ki, hogy a képeslap hátoldalát megosztották a címzés és az írás számára. A legelső lapokat fotók alapján készített színes rajzokal diszítettek. A rajzokat litografált eljárással sokszorosították. Ahhoz, hogy az eredeti fotót is sokszorosíthassák, a nyomdatechnika fejlődésére volt szükség. Ez az új eljárás a fénynyomás volt. 1896-ban a Magyar Posta 32 lapból álló millenniumi sorozatot jelentetett meg, főként budapesti és történelmi témákkal, néhány vidéki tájképpel. 1949-ben egy 7 éves cseh kislány elküldte rajzát egy nemzetközi segélyszervezetnek, mellyel szeretett volna köszönetet mondani azért a segítségért, melyet a szervezet a világháborút követően a falujának nyújtott. A szervezet központjában a rajzot képeslapokra nyomták, így született meg az első olyan üdvözlőlap, amelyből kialakult az elmúlt évtizedek egyik legsikeresebb segélyakciója, az UNICEF-lapok
Így alakultak ki különböző képeslap témakörök, többek közt a specifikusan névnapra küldött képeslapok.
Manapság a postai úton küldött képeslapok ideje elmúlni látszik, az emberek többsége az internet segítségével küld képeslapokat névnapra, születésnapra, egyéb jeles eseményekre. Népszerű oldalakon találhatunk vicces, megható, komoly, hivatalos illusztrációkkal, idézetekkel ellátott üdvözlő sablonokat, melyek közül választva a címzett perceken belül megkaphatja névnapi köszöntésünket. De most tekintsük meg környezetünket ábrázoló képeslapokat a képeslap hőskorából, hiszen nagyon sokat elmesélnek arról, hogyan is nézett ki egy városrész, épület, utcák stb. Sokszor észre sem veszük, milyen gyorsan és mi módon változnak a fák az évtizedek folyamán, és hogyan festenek az épületek ebben a változásban.vissza az 1. oldalra..................... tovább a 3. oldalra
