Szent István király ünnepe
Augusztus 20.
Egy olyan kor után vagyunk, vagy még talán benne, amely az individualizmus nehéz, küzdelmes korszaka volt. Az én központúság, az önmagunk körül forgás, az individuumnak az istenítése, túlságosan naggyá tétele, akadálya volt a közösségeknek, a közösség építésnek. Korunkra átlendült az inga nyelve egy másik irányba, az individualizmust most egy olyan ideológia váltotta fel, amely manipulálható tömeggé akarja gyúrni a nemzetünket, különösen a fiatalokat. Értékrend nélküli, erkölcs nélküli, manipulálható tömeg masszát szeretnének, hogy irányítani lehessen a világ sorsát. Kontinentális erők fogtak össze, pénzügyi és gazdasági vonalon, hogy ez megtörténhessen. Újabb szellemi áramlatok születnek annak érdekében, hogy a személy méltóságát megalázzák, a közösségeinket szétzúzzák, és ezzel legyengítsék a család, a közösség, a haza, a nemzet értékét. Törekszenek legyengíteni az egyházat is, hiszen az egyház az evangéliumból kiindulva mindvégig a személy méltósága és a közösség, a család értéke mellett állt ki. Rendkívül fontos közösségeket építeni, a közösség építésnek két fontos alapja van: 1. a hit, 2. a szeretet. Hit nélkül, bizalom nélkül nem lehet közösséget építeni, sem keresztény közösséget, sem másfajta közösséget. Amennyiben nem bízunk egymásban, ha nem hiszünk Istenben, ha nem hiszünk önmagunkban és nem hiszünk a másikban, nem lesznek közösségeink. A közösség az, amelyikben kibontakozhat az egyén, megerősödhet a személy méltósága, tisztelete, és a közösség az, amelye értékeket, értékrendet tud képviselni és továbbadni. A közösségek építése megerősít mindent, nemcsak az egyházat, hanem a társadalmat is. Ehhez azonban ki kell lépnünk az én központú gondolkodásból, fel kell fedezni, hogy mennyire fontos a másik, és építeni kell a bizalom hídjait, a kapcsolatokat. Meg kell nyitni a szívünket, az ajkunkat mások előtt és a kizárás helyett be kell fogadnunk egymást. Az erős közösségek megtartják a családokat, sőt családos közösségeket hoznak létre. Ezek a közösségek hegyre épült városként fel tudják mutatni Isten országának az örömhírét, a személy méltóságát. Az erkölcs fontossága tükröződik rajtuk. Megtartó, szilárd és jövőbe mutató ajándékká válnak egyházunkban is és a társadalomban is.
Szeretet nélkül nem lehet közösséget építeni. A szeretetnek a példája, mércéje és mértéke számunkra nem a közfelfogás és az elvárások. A szeretet mércéje egyetlen személy: az Úr Jézus Krisztus. Benne testesült meg a szeretet. Benne vált valóvá a Mennyei Atya irántunk való szeretete. Azért jött, hogy felébressze a hitet a szívünkben, Isten irántunk való szeretetében. Akiben megmozdul ez a hit, Isten szeretetébe vetett hit, és elindul ezen az úton, az élete végéig növekedni fog a szeretetben. Azon lesz, hogy szolgálja, kibontakoztassa a másik embernek az életét. Jézus erre adott példát. Ő úgy volt közöttünk és úgy van közöttünk ma is, mint aki szolgál. Úgy éli meg isteni tekintélyét és hatalmát, hogy mindenkit növeszteni akar a szeretetben. Amikor követjük az Ő példáját, az Ő mértékéhez szabjuk a szeretetünket, akkor mi is növekedni és másokat növeszteni fogunk a szeretetben. Olyan közösségben lenni, ahol elfogadnak, értékelnek, ahol megbocsátják a hibáimat, ahol megerősítik a bennünk lévő jót, ott akarunk lenni.
Szent István olyan szépen megvalósította a keresztény eszmét: keresztény család és nemzet. A kettő között a kapocs az egyház.
Zsúnyi Tibor
plébános
