Az otthonokba visszük az igét
Interjú Zsúnyi Tibor plébánossal
‒ Szenttamáson az utolsó szentmisét március 19-én, szerdán tartották a Szent Kereszt felmagasztalása templomban. Arról, hogy az elmúlt másfél hónapban mi történt és mi maradt el a hitközségben, Zsúnyi Tibor plébánossal beszélgetünk. Nagyböjt óta hogyan zajlik az egyházi élet Szenttamáson?
‒ A szerbiai püspöki kar kiadta a rendeletet, hogy a vírusjárvány miatt a nyilvános szentmiséket beszüntetjük, hiszen ezzel is óvjuk a hívők testi épségét, és így történt, hogy március 19-én, Szent József napján tartottuk az utolsó nyilvános szentmisét. Szentmiséket tartunk a templomban, ugyanakkor ezek zárt ajtók mögött zajlanak. Pont akkor ütött be a krach, amikor a húsvétra készülve a különböző rendezvények, programok száma igencsak megszaporodott, és szerettük volna, hogy a húsvéti ünnepkör megünneplése meghitt keresztény szellemben történjék. Ebbe szólt bele a vírus. Az elsőáldozást május első vasárnapjára terveztük, voltak jelentkezők, felnőtt hittanulók, akik szerettek volna húsvét környékén szentáldozáshoz, bérmálkozáshoz járulni, illetve a keresztség szentségét magukhoz venni, sajnos, ez mind meghiúsult, legalábbis egy ideig. Szintúgy a hívek gyóntatása, a gyónóbúcsú is elmaradt, és minden tömeges rendezvény, mert nem szerettünk volna gócponttá válni. Azzal ugyanakkor tisztában kell lennünk, hogy az egyházi élet nem csupán a templomban folyik, hanem sokszor a családban, a közösségben, amelyben élünk, a háztartásban. És ha így állunk hozzá, akkor megvalósul az az elképzelés, amelyet Szent II. János Pál pápa olyan sokszor hangsúlyozott, hogy a család egyház is legyen, váljon olyan hellyé, ahol Krisztus láthatóvá válik a világban. S ebben óriási felelőssége van a szülőknek, nagyszülőknek, idősebb testvérnek, hogy a fiatalabbakat hogyan tanítom, miként vezetem a jóra, a helyesre és az istenismeretre. Az egyéni imádság és a családokban megélt hit az, amellyel tanúságot tehet arról az ember, hogyan is képes akkor is a jóra és a helyesre, amikor a nyilvános, közösségben végzett húsvéti szertartások szünetelnek. A temetéseket érthető módon megtartottuk, a beteglátogatásokat csak akkor, ha a halálveszély esete forgott fenn, a gyóntatások pedig szünetelnek. Örvendetes a hír, amit pénteken, május 8-án kaptunk, és amelynek értelmében vasárnaptól (2020. május 10.) újra engedélyezettek a nyilvános szentmisék. Közösségünkben a kálvárián lesznek megtartva, reggel 8 és este 7 órakor. Egy szentmisén összesen 50 személy jelenléte engedélyezett.
‒ Mindannyian házi karanténba kerültünk a vírus miatt, az idősebbek egész napra, a 65 évnél fiatalabbak pedig csak meghatározott időben hagyhatták el lakóhelyüket. Fontos megemlíteni: a családokba továbbra is eljutott az ige, az igehirdetés minden vasárnap megtörtént, az idősebbek is, fiatalabbak is az interneten követhették az istentiszteleteket a húsvét előtti nagyböjti időszakban, húsvétkor és a húsvét utáni periódusban is.
‒ Hála a technika eszközeinek, az internetre hétről hétre felkerültek videók, elmélkedések, a járvány idején született gondolatok, és aki egy picit is utána nézett a dolgoknak, az megtapasztalta azt, hogy a Jóisten megtalálja az embereknél mindazokat az utakat, amelyeken keresztül közelebb kerülünk egymáshoz. És jó látni, megtapasztalni azt, amit a hívek visszajelzéséből már tudunk, hogy nagyon sokan megnézik ezeket a felvételeket, beszélnek róluk, felemlegetik. Az egyik közösségnek a plébánosa említette, milyen jó lenne, hogy most – mivel mindenki otthon van a szó szoros értelmében – mindenkit meg lehetne szólítani. Ez pedig úgy történt itt nálunk, Szenttamáson, hogy húsvétra levelet írtunk a híveknek, s kipostáztuk, kézbesítettük. Jó volt szintén a visszajelzés, megszólítva érzi magát az ember, hogy fontosnak tartja, hogy a plébánia közösségébe most ebben az időben így kell bekapcsolódnia. De bízom benne, hogy ez a vírus is a hitünknek a megerősítését szolgálja, mert egy ilyen helyzetben az ember elgondolkodik azon, mennyire mulandó az élet, mennyire gyorsan itt kell hagyni egykoron ezt a földi létet. És ha a földi sátrunk összeomlik, akkor Istennél kapunk örök lakhelyet a mennyben. Ezek a dolgok, ezek a gondolatok ilyenkor nagyon keményen felmerülnek az emberben, érthető módon, hiszen rádöbben arra, hogy körülötte ismerősök, esetleg rokonok ebben a vírusos helyzetben itt hagyták földi életüket, befejezték pályafutásukat. Azt hiszem, hogy sok embernek a hite megerősítésére szolgál a vírus, sajnos azonban vannak olyanok is, akik mit sem tanulnak még ebből a helyzetből sem.
‒ A rádióhallgatók már értesülhettek róla, hogy az idén szeptemberben Budapesten tervezett Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus megszervezése egy évvel eltolódik. Az egyházközségben a szentáldozás, a bérmálkozás, az esküvők olyan rendezvények, események, amelyek az egyházhoz fűződnek, és az egyházon belül zajlanak. Hogyan látja, ezeket egy későbbi időpontban meg lehet-e majd valósítani?
‒ Tolódott a világkongresszusnak a megszervezése, azaz jövőre halasztották, ugyanakkor egy plébánia közössége élő közösség, és az élet magával hozza az új életet és az elmúlást is. Az elsőáldozás, a bérmálkozás, a keresztelők, az esküvők hála Istennek családi ünnepek, viszont a családban az emberek szeretnek együtt lenni, és az nincs megtiltva, hogy az egy háztartásban élők együtt legyenek. Miután enyhült a tilalom, s látjuk, hogy észszerű a közösségben együtt megülnünk a hitünket, akkor őszre, illetve amikor az illetékesek engedélyezik, megtartjuk a bérmálkozást, az elsőáldozást, akinek alkalmas, az esküvőt is. Nem lehet még meghatározni pontos időpontot. Ezt a Jóisten gondviselésére kell bíznunk, és bízunk benne, hogy minél hamarabb meg fog történni. Azt hiszem, hogy éppen ebből kifolyólag, hogy ilyen helyzetbe kerültünk, ez egy különleges esemény lesz a közösségben a hívek számára. A gyerekek számára is egy emlékezetes év marad, amikor másképp ünnepeltük meg az ő Oltáriszentség vételüket, illetve a keresztény egyházba való nagykorúságuknak a felvételét. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a Jóisten tud a sorok között is írni, és képes annak a jónak a megtételére, amit mi sokszor eltervezünk, képes megváltoztatni, a javunkra fordítani.
Paraczky László
