Patris corde kezdetű levelével Szent József-évet hirdetett Ferenc pápa
Szentévi búcsú nyerhető a pápa által meghirdetett Szent József-évben, mely 2020. december 8-tól 2021. december 8-ig tart. Ezzel állít emléket a pápa Mária jegyesének, Jézus nevelőapjának, akit a katolikus egyház védőszentjeként tisztelünk immár 150 éve. A folytatásban Atyai szívvel – Patris corde címszó alatt Zsúnyi Tibor szenttamási plébános elmélkedését olvashatják:
A szabadság igazi megélését, kiteljesedését akkor valósítjuk meg, ha kitartunk a választott úton egészen a célhoz érésig, még akkor is, ha az útviszonyok okoznak meglepetéseket. Milyen sokan lépnek vissza attól, amit korábban elhatároztak, amikor nem minden alakul a terveik szerint! Sőt, sok embernek még kisebb kényelmetlenségek, hangulatváltozások is elegendők ahhoz, hogy feladják szép és értékes céljaikat. Utána pedig egy életen keresztül bánják meggondolatlan, gyáva meghátrálásukat. Így van ez akkor, amikor az ember azt hiszi, hogy szabad akarata mindenre kiterjed, élete minden kis rezdülését saját maga irányíthatja. Ha semmit sem tudunk és akarunk rábízni életünk igazi Urára, az Istenre, akkor is meg fogjuk tapasztalni, hogy történnek velünk ki nem számítható, be nem tervezett dolgok, azonban nem tudjuk majd őket hova tenni, nem tudunk értelmet látni bennük, csak bosszankodunk, kesergünk miattuk.
Máriával és Józseffel számos kellemetlen, sőt igen keserves, nehéz dolog történt azokban a napokban, amelyeknek emlékét minden karácsonykor megünnepeljük. Már az sem az ő eredeti terveik szerint alakult, hogy ők lettek az eljövendő Messiás családja. Jegyesek voltak, saját családot, gyermekeket szerettek volna. Elfogadják azonban Isten akaratát, melyet Gábor angyal Máriának az angyali üdvözletben, Józsefnek pedig álmában tolmácsol. Ekkor mindketten kimondanak egy igent, amelynek összes következményeit, velejáróját egyáltalán nem látják előre. Nem lehetett könnyű szinte mindenórásként útra kelni a Názárettől több napi járóföldre fekvő Betlehembe. Életük egyik legbensőségesebb pillanatát, gyermekük születését teljes bizonytalanságban, útközben kellett várniuk, hogy teljesítsék Augusztusz császár parancsát. Nem lehetett kellemes egy istállóba húzódni, s ott világra hozni a gyermeket, aki állítólag Dávid király trónjának örököse és a Magasságbeli Isten fia lesz. Micsoda fájdalmas meglepetés lehetett az is, hogy Heródes halálos üldözése elől egyik pillanatról a másikra Egyiptomba kellett futniuk, odahagyva mindenüket hazát kellett cserélniük. Azonban mégsem olvassuk a Bibliában sehol, hogy Mária és József egy pillanatra is visszakozott volna, megbánta volna a döntést, amit meghozott. Nem. Ők valóban szabad emberek voltak: a végsőkig kitartottal elhatározásuk, adott szavuk mellett. Miután kimondták az igent, nem akartak utólag határokat szabni neki: eddig vagy addig elmegyünk, eddig vagy addig áldozatot hozunk, de nem tovább! Mi tette őket képessé ekkora kitartásra és áldozatkészségre? A bizalom Isten iránt, a hit, mellyel képesek voltak letenni életük történéseit a Mennyei Atya kezébe. Belőlünk bizony sajnos ez hiányzik sokszor. Mi mindenáron magunk akarjuk kézbe venni, irányítani életünk minden egyes percét, apróbb-nagyobb eseményeit. Ez amellett, hogy lehetetlen, nem is okos mentalitás. Pillanatnyilag jónak tűnő döntéseinkről, kellően át nem gondolt elhatározásainkról később számos esetben kiderül, hogy mégsem volt annyira jó döntés, annyira szerencsés elhatározás. Nem is beszélve arról, hogy olykor kisajátítjuk, ki akarjuk venni Isten kezéből életünk azon területeit is, amit már egyszer Neki adtunk, amiben már elköteleztük magunkat az Ő szolgálatára.
Legyen meg bennünk az a bizalom a bennünket teremtő és ránk gondot viselő Isten iránt, ami a Szűz Máriában és Szent Józsefben megvolt! Ne veszítsük el akkor sem, amikor életünkben nem várt, előre nem látott nehézségek bukkannak fel! Ismerjük fel, hogy Isten ugyanúgy útitársunkul szegődött a mindennapokban, ahogyan ott volt Máriával és Józseffel is a gyermek Jézusban!
Nyilván nem olyan álmokat, terveket dédelgetett korábban önmagáról Szent József, mint amelyekkel később szembesült. József önzetlensége, amellyel magához vette Máriát, annak ellenére, hogy nem az ő gyermekét hordozta méhében. Amellyel gondozta, nevelte Jézust, noha nem az ő testéből származott. És Jézus önátadása, amelyet Józseftől és Máriától látott, aki mindegyikünkért jött erre a világra, akinek minden gondolata az volt, hogy az „Atya akaratát teljesítse” és minden embert megváltson. Igen, rendkívüli önzetlenség jellemezte a Szent Család minden egyes tagját, amelyet nagyon is érdemes lenne eltanulni tőlük … legalábbis részben. A házasság és a családi élet jelenkori válságát ugyanis éppen ennek az önzetlenségnek a hiánya okozza elsősorban.
Üdvöz légy, Megváltó őrzője,
Szűz Mária férje!
Isten rád bízta Fiát;
Mária beléd vetette bizalmát;
Krisztus veled lett emberré.
Ó, boldog József, mutatkozz apának felénk is,
és vezess bennünket az élet útján!
Nyerj nekünk kegyelmet, irgalmat és bátorságot,
és védj meg minden bajtól!
Ámen.
Zsúnyi Tibor szenttamási plébános
