Hagyományos műhelymunka Verbászon
A Szirmai Károly Magyar Művelődési Egyesület szervezésében az elmúlt hétvégén 11. alkalommal került sor Verbászon a Vajdasági Kézimunka-kedvelők Szövetségének hagyományos műhelymunkájára.
A katolikus templom udvari épületében zajló munkáról Bógáncs Andrijašević Lívia, a Vajdasági Magyar Szövetség verbászi szervezetének elnöke elmondta, ez csak egyike azon rendezvényeknek, amelyeket a helyi Szirmai Károly MME tagjai rendeznek: ‒ Ma a helyiekkel együtt öt vajdasági kézimunka-egyesület képviselői vannak jelen, akik a műhelymunka keretében különböző módszerekkel díszeket, virágokat és egyéb, használati tárgyakat készítenek. Már hagyományosan újra ki lehet próbálni a kosárfonást is, és ahogy meggyőződtem róla, az egykoron igen népszerű szakma iránt igen nagy az érdeklődés. A műhelymunkán ezen kívül mindenki a saját kézimunkáján is dolgozhat. Szerintem az ilyen összejöveteleken nagyon fontos a barátkozás. A verbászi magyarság szempontjából talán még fontosabb, hogy bebizonyítsuk: itt vagyunk, és a környező települések csoportjaival közösen ápoljuk hagyományainkat, ami megmaradásunk egyik fő feladata – mondta Bógáncs Andrijašević Lívia.
Paróczi Mária, a Szirmai Károly MME elnöke pontosította, a kézimunkázók ezúttal négy vajdasági helységből, Újvidékről, Tiszakámánfalváról, Pirosról és Kúláról érkeztek . Ez utóbbi településről két csoport is jelen volt: ‒ A műhelymunkára harmincegy vidéki kézimunkázó érkezett, és elmondhatjuk, hogy a hazai csoporttal együtt mintegy ötvenen vagyunk. A kosárfonás mellett krepp papírból virágokat készítettünk, szappantartókat, de az otthonról hozott, vagy éppen elkezdett kézimunkák – hímzés, horgolás – iránt is nagy az érdeklődés. Valahogy úgy állunk hozzá, hogy majdnem mindenki kipróbálja azt, ami számára vonzó. A helyi kézimunkacsoport más műhelymunkákon készített alkotásait pedig a bejáratnál lévő asztalokon tekinthetik meg az érdeklődők. Itt a papír- és harisnyavirágok mellett különböző fonásokat, tálcákat, virágcserépbe való díszeket, üvegen lévő hímzéseket láthatják, a terem falán pedig – tekintettel, hogy még a tavaszban járunk – egyesületünk, a tavasz motívumait ábrázoló kézimunkái láthatók – sorolta Paróczi Mária. Hozzátette, júniusban Újvidéken a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központban szervezik meg a Vajdasági Kézimunka Kedvelők Szövetségének műhelymunkáját, és már erre is készülnek.
A kosárfonás titkaiba az érdeklődőket a péterrévei Gór Endre kosárfonó avatta be, aki elmondta, már 30 éve foglalkozik kosárfonással, de családban ez ősi mesterségnek számít, hiszen egészen a dédapjáig vezethető vissza: ‒ Mintegy másfél holdon van saját fűzfaültetvényünk. A fűz dugvánnyal szaporodik, melyet miután leszúrunk a földbe, minden évben kihajt és duplázódik. Két fajtával dolgozunk, az egyik az amerikai a másik pedig a sárga nemes. Az amerikai novemberben érik be, és miután elhullajtja a levelét, lehet vágni. A sárga nemest december és február között vágjuk, és odahaza kúpokba rakjuk. Így áll, illetve szárad májusig, onnantól pedig már lehet vele dolgozni – magyarázta a kosárfonó mester. Mint mondta, nem éppen könnyű szakma, de egy kis odafigyeléssel és kézügyességgel könnyen elsajátítható, így a műhelymunkán már több asszony is megtanult kosarat fonni.
Ötödmagával érkezett Verbászra a tiszakálmánfalvi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület Árvácska kézimunkacsoportjának vezetője, Mátyás Ágnes, aki elmondta, hárman a kosárfonás tanulását választották, ketten pedig a harisnyavirág-készítés mellett dönttek: ‒ A verbászi rendezvény előtt, húsvétkor, mi voltunk a műhelymunka házigazdái. Akkor hímes tojásokat és gipszből tojástartókat készítettünk, ezeket később befestettük, dekoráltuk a habtojást ruhával stb. A lényeg abban van, hogy a műhelymunkák változatosak legyenek, és új technikákat találjunk ki – magyarázta Ágnes. Elmondta még, a nyárra nem igazán terveznek semmilyen aktivitást, hiszen az általában a táborok ideje. Az igazi idény szeptemberben kezdődik újra, amikor minden második szombaton rendeznek műhelymunkát, főleg a gyerekek, fiatalok számára.
A műhelymunka talán egyik legidősebb tagja a kúlai Népkör MMK keretében működő kézimunkacsoport 82 éves képviselője, Magyar Gizella elmondta, 1986 óta aktívan kézimunkázik, és főleg a fehér hímzés az, amit különös szeretettel készít: ‒ Nagyon szeretek az ilyen műhelymunkákra, de a csoportok által szervezett teadélutánokra is járni. Folyamatosan érdeklődünk a rendezvények iránt, és ahova csak lehet, elmegyünk, hiszen ezek kiváló lehetőségek a szakmai beszélgetésekre és tapasztalatcserére. Négyen jöttünk ma Verbászra, és kisebb szappankosarakat készítünk, ami annak ellenére, hogy bonyolult az elkészítése, gyönyörű és mutatós. A legfontosabb, hogy itt a munka mellett szórakozásra, beszélgetésre is jut idő. Egyébként egészségügyi okokból nem igazán tudok bejárni a Népkörbe, ahol minden hétfőn délután összejönnek a kézimunkázók, de odahaza még mindig csinálom, mert nagyon szeretek varrni, hímezni – mondta a kúlai kézimunkázó. Gizella eddigi munkája elismeréseként három nagymesteri és 11 nívódíj tulajdonosa.
Paraczky László
