Jó jel, hogy újrakovácsolódik a közösség
1786-ból való adatok szerint Verbászon 105 volt a magyar református telepes családok száma. Mivel a közösségnek nem volt papja, az evangélikus lelkész gondjaira voltak bízva. Verbász első református lelkipásztora Baronyai Búzás János volt. A verbászi református templom 1822 és 1824 között épült, a torony 1861-ben készült. (Óverbászon még ugyanebben az évben megalakult a református közösség, ami Verbász leányegyházaként működött.) A templom a klasszicizmus hatására egyhajós épületként épült a kúlai Jacob Neuschwender tervei alapján. A belteret profillált oszlopfővel képzett kettőzött pilaszterek tagolják három boltszakaszra, közöttük a liturgikus térrel azonos szélességű, félköríves boltozat feszül. A liturgikus tér fölött húzódik a karzat, a szószék pedig a boltozat alatt foglal helyet. A nyugati homlokzat fölött emelkedik a harangtorony, amely magas bádogtoronysisakban végződik. A főbejáratot két oszlop fogja közre lótuszlevél alakú oszlopfőkkel. Fölöttük háromszögletű timpanon húzódik a mindent látó szemmel középen. A magyarok mellett német reformátusok is lakták a várost, akiket a II. világháborút követően lelkészükkel együtt kitelepítettek, többet közülük kivégeztek. A lerombolt gyülekezetet a magyar ajkú egyháztagok számára Röhrig Gyula református lelkész építette újjá. A gyülekezetnek, a gyülekezet tagjainak nagy gondot jelent a más ajkú nép közé való beolvadás és identitásuk elvesztése. 2014 óta a lassan megújuló templomban ismét vannak istentiszteletek, azonban homlokzata a mai napig is nagyon rossz állapotban van. Az épület kiemelt műemlék. A templomban ma is megtalálható az 1842-ben épült orgona.
A napokban felkerestük Szilágyi Dénes Istvánt, a verbászi református egyházközség valamivel több mint egy évvel ezelőtt kinevezett lelkészét, aki kérésünkre elmondta, nagykanizsai születésű, és 2008-ban Komáromban kezdte a teológiai tanulmányait. 2011-től szolgált Gyülekezetben Magyarországon mint kirendelt lelkész: ‒ 2017 februárjától vagyok kinevezve lelkipásztornak Verbászra, és azóta itt is teljesítek szolgálatot. Az istentiszteleteket itt minden vasárnap 11 órától tartjuk, az ünnepi istentiszteleteket, például a húsvétit és a karácsonyit, viszont 9 órára tesszük, mivel hét településen kell még megszervezni az istentiszteletet, és egyszerűen fizikailag nem érkezem. Ezért van olyan, hogy az egyik nap itt, másnap pedig máshol kerül rá sor. Ezen kívül minden szerdán délután 3 órakor bibliaórát tartunk, amelyen a Bibliát tanulmányozzuk. A Bibliát olvasó embernek ugyanis folyamatosan szüksége van egy vezérfonálra. Pontosabban: nem elég csak olvasni a Bibliát, hanem értelmezni is kell. Mi a református nézetek szerint próbáljuk gyakorlatilag vizsgálni az írást, ami annyit jelent, hogy megvizsgáljuk héberül, görögül végül pedig latinul is ugyanazt a szöveget, és személyes hasonlítottságot is kérünk a testvérektől, vagyis személyesen mit gondolnak róla. Ilyenkor elmélkedünk, imádkozunk, megadjuk a tiszteletet az Úrnak – magyarázta a lelkipásztor. Mint mondta, az istentiszteleteken általában 6-10 fő jelenik meg, de ünnepeken legalább ötvenen eljönnek a templomba.
A kérdésre, hogy a hívek mennyire tartják tiszteletben a vallást, elmondta, a szekularizációak köszönhetően eléggé szétszóródtak a nagyvilágban: ‒ Nemcsak itt Verbászon, hanem az egész világon jellemző ez a szétszóródás. Itthon más és Nyugat-Európában is más miatt szekularizálódik a helyzet. Nyugaton például a túlzott szabadság az, ami az embereket széjjelszórja a gyülekezetekben. Keleten pedig, sajnos, már hagyománya van annak, hogy: Ne járj templomba! Ez immár közel 60 éves tendencia, melyen sajnos a világ sehogyan sem segít, hiszen mindig azt szeretné, hogy ne legyenek templomok és gyülekezetek. Nagyon ideillő a versidézet is: Ne hagyjátok a templomot, a templomot és az iskolát! Mivel a házak is elvesznek, a városokban, falvakban megszűnnek a gyülekezetek is. Nem beszélve arról, hogy ezzel az alapokat szüntetjük meg, a családokat, a kicsit nagyobb gyülekezeteket, ezáltal pedig azokat a helyeket, ahol fel lehet töltődni. Ha valaki leül egy üres templomban, ez annak a jele, hogy ott haldoklik a település. Hogyan lehetne ezt megfordítani? Az embereket rá kell venni, hogy visszatérjenek az íráshoz, ezáltal a hitükhöz, mert igazából nem is ismerik annyira. Azért nem ismerik, mert nem volt rendszeres istentisztelet és gyülekezetépítés. Hiányzik az a bizonyos kapocs. Nem vagyok biztos, ha jól tudom, itt Verbászon több mint 20 éve nem volt helyben lakó lelkész. Mi gyakorlatilag most költöztünk be a parókiára, most sikerült olyan állapotba hozni, hogy már lakható, de a jótól még messze van – magyarázta a tiszteletes. Hozzátette, ami a templomot illeti, belülről nem néz ki rosszul, viszont kívülről eléggé lerobbant állapotban van. Jó jel azonban, hogy újrakovácsolódik az itteni közösség. Közös erővel valamennyire sikerült rendbehozni a templom padlását, ahol vastagon állt a galamb ürülék: ‒ Mivel a galambürülék nem csak az épületre, de az emberek egészségére is veszélyes, ezért szükséges volt az eltávolítása. Erre semmilyen anyagi vagy személyi támogatást nem kaptunk, így szűkös anyagi kereteinkből gazdálkodunk. Ezt a munkát folyamatosan kell végezni a továbbiakban is. A tetőn nagyon sok rés, nyílás, törött cserép van, valamennyire megjavítottuk, de ez nem hosszútávra szól, ugyanis egy komolyabb vagy teljes felújításra lenne szükség. Nagyon sokat jelent, hogy hosszú évtizedek után újra mechanikusan és rendszeresen szól a toronyban lévő két harang. Ez lelket önt mindazokba, akik az évek folyamán elbizonytalanodtak. A bejárati ajtót tiszteletes Harangozó László újította fel még 2 évvel ezelőtt. A parókia felújítást 2017 nyara óta folyamatosan végezzük a gyülekezet tagjaival, ebben főként a gondnok, Józsa Dezső jelent nagy segítséget – sorolta a verbászi egyházközség lelkésze. Elmondta még, hogy Verbász mellett Szenttamáson, Óbecsén, Torzsán, Kúlán, Bácsföldváron és Cservenkán tart istentiszteletet.
A verbászi református templom főbejáratán jobb oldalról egy fehér márványból készül táblán német nyelven, aranyozott betűkkel a következő felirat olvasható:
Emlékezzél meg az ős időkről, gondoljátok el annyi nemzedék éveit (5. Móz.32.7). Emléktábla egyházközségünk nevezetes és történelmi eseményeinek emlékére. Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmilyen jótéteményéről. (103. Zsoltár)
Istennek e háza 1822‒24 között épült, és 1824. október 17-én nyitotta meg kapuit. A tornyot az 1861-es évben emelték. 1912-ben az egész templom teljes renováláson esett át – teljes mértékben az egyházközség önkéntes felajánlásaiból és saját erejéből. 1912.
Isten házának 100 éves fennállásának emlékére 1924. október 19-én. 1824‒1924. A kövek a nemzedékek hitéről és hűségéről beszélnek, és a későbbi utódokat arra intik: Legyetek hűek, és hitetek legyen sziklaszilárd! 1924.
Paraczky László
