Adok-veszek-cserélek!
Az biztos, hogy az apukák és anyukák nagyon megörültek, amikor iskolás csemetéik a napokban kiürítették odahaza a fiókokat, szekrényeket, összeszedték a rég nem használt vagy éppen megunt játékaikat, nem használt tankönyveiket, füzeteiket, féltve őrzött video játékaikat, a kislányok pedig a babákat, karpereceket és egyéb apróságot. A szülők azt gondolták, csak vigyék itthonról, több hely marad a fiókokban. Arra viszont nem gondoltak, hogy a gyerekek hoznak is haza valamit. Olyan tárgyakat, amelyek megtetszettek nekik a Jovan Jovanović Zmaj iskolában ma megrendezett Zsibvásáron, ahol olcsón megvették vagy éppen elcserélték őket. Ugyanis az iskola kosárlabda pályája körül hangos adok-veszek-cserélek alkudozás folyt kedden délután. Sokan árultak, vásároltak, de volt aki csak bámészkodni jött. A fiúk között többen is akadtak, akik árút-árúért, olyan senki senkinek nem fizet alapon csereberéltek. Amikor néhány évvel ezelőtt néhány diák kitalálta azt, hogy eladja feleslegessé vált játékát, labdáját, vagy sporttáskáját, még senki sem gondolt arra, hogy idővel több száz érdeklődőt vonz majd a gyermekhét második napján megrendezendő zsibvásár. A fiúk, lányok ugyanis hoztak is, vittek is – volt, aki többet vitt, mint hozott. Az „árút” törölközőkre, kendőkre rakva mindannyian a földről árulták. Egyik kislánynál 5 iskolatáskát láttunk, a másiknál ugrálókötelet, plüssmacikat, a fiúknál játékvonatot, társasjátékot, CD-ket, DVD filmeket. Sőt, még apró virágok és kis dísztökök is voltak, hamar eladták őket. Alkudozás is volt ám, hangosan, viccelődve, akár az igazi vásárban. Szó szerint fülig szaladó mosoly jelezte, amikor a vevő olyan kincsre akadt, amire már régóta vágyott: legyen az kisautó, kisvonat, repülőgép, mécses tartó, kártyanaptár, törpikés figura vagy éppen dominó.
A „vegye-vigye vásár” idén is remekül sikerült. Jövőre találkozunk!
Paraczky László
