Amikor 19 évvel ezelőtt összefogtak a szenttamásiak…
2001. augusztus 19-én ünnepélyes keretek között átadták rendeltetésének a teljesen felújított szenttamási kálváriát. A protokolláris ünnepséget követően aznap este a kápolna előtti ideiglenes színpadon a szenttamási fiatalok és nem fiatalok előadásában mintegy másfél ezer ember nézte végig az István, a király című rock operát. A több hónapon át készült bemutató egyik fő szervezője, Kovács Blanka visszaemlékezésében kiemelte, a 19 évvel ezelőtti esemény felemelő élmény volt mind a szereplők, mind a nézők számára. A több mint 100 fellépő élvezettel és fáradtságot nem ismerve, szorgalmasan készült a bemutatóra, s a helyszínen is sokat gyakoroltak: − Szeretném elmondani, hogy ez egy ösztönszerű összefogás volt, tehát az egész szenttamási magyarság 7-től 77 évesig itt volt, és mindenki segédkezett a munkában. Ketten voltunk fő szervezők: Horváth Futó Hargita és jómagam, de fontos kiemelni, hogy nagyon sokan komolyan segítettek a darab összeállításában és színrevitelében, például Tóth Attila, aki hangosított, valamint Szabados Fodor Beáta, koreográfus. Szarvas Péter atya is segített, kölcsönadta az egyházi kellékeket, a papi öltözéket, a ministráns ruhákat, hogy a jelmezek és a díszlet is megfeleljen a koreográfiának és a kornak. Mindent összegezve egy nagyon szép esemény volt, amelyet csak úgy lehetett megvalósítani, ha mindannyian együtt csináljuk, és ha közösen akarjuk azt, hogy sikerüljön. A főbb szerepekben nem kimondottan fiatalok voltak, hiszen meghallgatást szerveztünk, a kiválogatást a hangpróbák segítették, míg a mellékszereplők esetében az általános iskolásoktól kezdve mindenki részt vehetett, senkit sem utasítottunk el. Életemben ez volt az egyik legérdekesebb dolog, amit csináltam, még most is libabőrös vagyok, amikor rágondolok. Fontos kiemelni, hogy nagyon gyorsan híre ment az eseménynek, így rengeteg néző összejött, vidékről is sokan érkeztek, és valahogy ezt az energiát, ezt a közösségi erőt, az összetartozást mindannyian átéreztük. Nagyvilági esemény volt, a végén az elmaradhatatlan tűzijátékkal, s hiszem azt, hogy a produkció mindannyiunk számára egy nagyon szép élmény és kedves emlék maradt.
P. L. (Fotó: Németh Dezső)
